Paul Celan: Két vers

Az első versben az utolsó két sor összegzi az előzőeket. A második műben az ember "skizofrenizálódásáról" ír Celan. A huszadik század eszeveszett modernitása megteremtette a kettős embert, a tudatost és a mögötte rejlő ösztönöst.

FONÁLNAPOK

Fonálnapok
a szürkésfekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog:van
még dalolni való
az emberen túl.

Lator László fordítása

OLVASHATATLAN

Olvashatatlan ez
a világ. Kettős minden.

Az erős órák
a hasadó időnek igazat
adnak rekedten.

Te,legmélyedbe szorulva,
kilépsz magadból
mindörökre.

Lator László fordítása

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »