Cikkszemle 5.- Mindig is Európában?

Kristó Gyula, a 2004-ben elhunyt neves középkorkutató, egyértelműen az előbbi nézőpont mellett foglal állást. Szerinte Magyarország már I. István uralkodása óta része Európának, s töretlenül része is maradt, 1100 éven át.

Az Aetas c. történelmi folyóiratban megjelent cikk lényegét az utolsó bekezdés foglalja össze, így hát ebből idézünk: " A Kárpát-medence- amelyen állami- politikai értelemben 1030 tájától egészen 1918-ig Magyarországot értünk- az ezredforduló táján, Szent István uralkodása alatt csatlakozott Europa occidentalishoz. Ebbeli állapotában a Magyar Királyságot egészen 1526-ig tartó önálló korszakában alig- alig zavarta meg hódító keleti hatalom...". Kristó kivételként Bizánc 1162-1165 közötti beavatkozását, illetve a tatárjárást említi meg.

Persze, lehet ezekkel az állításokkal vitatkozni. Az első ellenérvem az, hogy hazánkban a keresztény vallásgyakorlat a MINDENNAPOKBAN eléggé nehezen szilárdult meg. Középkori keresztény Magyarországról beszélni tehát inkább csak elméleti értelemben lehet. Így tehát csak formálisan csatlakoztunk az Okcidenshez, kulturálisan mindig megmaradt egyfajta kettősség. A másik, szerintem megfontolást igénylő ellenérv, a gazdasági fejlettség különbözősége, mely főként az infrastruktúrában és a városfejlődésben mutatkozik meg. A középkori Magyarország városai Nyugaton inkább csak nagyobb falvaknak tűnhettek volna. Harmadik: Bizánc beavatkozása sem csak arra a három esztendőre korlátozódott, és a tatárok is többször jártak Magyarországon.

A középkori Magyarország tehát nem volt mindenestül a Nyugat része. Bizonyos területeken sikerült behozni a lemaradásokat, az élet más területein azonban csak fokozódott ez a lemaradás. A nagy földrajzi felfedezések után aztán végképp eldőlt: hazánk, gazdasági értelemben, soha nem lesz része Nyugatnak. Átmenet lettünk, már a 16. századtól kezdve.

(Kristó Gyula: Orientációs irányok a Kárpát-medencében az ezredforduló táján. In. Aetas, 1991.3-4. 5-13.o.)

Bezár