Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Nincs mód arra, hogy a magyar és európai irodalom ezen remekművét ekkora terjedelemben részletesen elemzzük. Kosztolányi annyi rejtett kincset halmozott fel ebben a regényben, hogy arról külön kötetet lehetne írni. Inkább egy szempontra koncentrálnék: mégpedig az úgynevezett zsarnokság- problémára. Nagyon fontos pszichológiai motívuma ez a Pacsirtának. 

Hogy ki zsarnokoskodik ki felett? Igazából mindhárom családtag mindhárom családtag felett. Nagyon erős uralmi- alávetett kapcsolatok vannak itt, feltárásuk igényel némi pszichológiai érzéket, és el kell fogadni azt is, hogy ne a manapság divatos szövegtani vagy a régebben szokásban lévő cselekményközpontú elemzést alkalmazzuk.

A Vajkay szülők rejtegetik a világ elől csúnya lányukat. Valóban annyira csúf az a lány, hogy szégyellni kelljen? Valóban kínos vele végigsétálni a kisváros korzóján? Valóban mindenki utánuk néz, ha mégis megteszik? Természetesen nem. A szülők félelme túlzott, néhány eseten alapul csak, ezeket nagyították fel óriásira, mondhatjuk tehát,hogy az anya és különösen az apa saját félelmeik rabjai. A mesterséges izoláció csak fokozza ezt az érzést. Nincs külső érzelmi kontrollja a családnak, hamis meggyőződésük a magány hatására megszilárdul. Pacsirta csúf és ezen a tényen már nem lehet változtatni- könyvelik el magukban. Páriának érzik önmagukat a saját városukban, pedig értelmes, intelligens, megbecsült emberek. Csak egy kissé elszaladt mellettük a világ.

Az anya ráadásul még férje fölött is zsarnokoskodik, persze, finoman, de azért érezhetően. Vajkay bácsi nem igazán érzi jól magát ebben a mesterséges elszigeteltségben, munkája révén ki is akar törni belőle, de a feleség nem engedi.  Ő az, aki inkább szégyelli lányát, különösen a balul sikerült leánykérés után. Az asszony fél, félelmét átsugározza környezetére.

De az igazi zsarnok maga Pacsirta. Igaznak vélt csúnyaságáért titokban szüleit hibáztatja, ezért aztán uralkodik felettük. Előbb az anyja otthoni szerepét veszi át, ő lesz a háziasszony, ő főz, mos, vigyáz apjára. Apját pedig mesterséges burokban tartja, megakadályozza, hogy kitörjön az elszigeteltségből.
Sokrétű és sokszempontú lélektani megfigyelések kellenek ahhoz, hogy a művet igazán megértsük. Remélem ,ez a kis írás kellően gondolatébresztőnek bizonyult.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »