Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Egyszer megkérdeztek egy építészt, miért szereti ezt a verset. Azt mondta, azért, mert nagyon városias. Persze, ez is egy nézőpont,de inkább maradjunk a hagyományos értelmezéseknél.

A Hajnali részegség az ember és a Világ viszonyáról szól. Hogyan boldogul az Ember saját léthelyzetében,egyáltalán: kívánatos-e számára ez a léthelyzet. Kosztolányi nem éppen pozitív válaszokat ad e kérdésekre. Az első három, rímes szabadversben írott strófa az egyén ( azaz: a lírai én, ebben a versben mindannyiunk) fizikai gondjairól- kínjairól szól: az álmatlanságról, a heves szívverésről, a test gyengeségéről,melyet senki nem képes legyőzni. Ezt a gyengeséget pedig a hétköznapok szürkesége, rossz rutinja okozza, melyből kilépni senki sem képes.

Már ezekben a strófákban is ott vannak a Kosztolányira oly jellemző játékos, egyedi rímek: unnád- munkát; balga szókkal- altatókkal; tudsz a- Logodi-utca stb. Igazából olyan ez,mint egy monológ, melyet a lírai én önmagának beszél el. Mintha a rímek szerepe annyi lenne: szebbé tenni ezt az unalmas világot, unalmas szöveget.

A negyedik szakasz drasztikus váltást hoz. A szürke földi lét helyett megjelennek a csodás égi lét képei, metaforái: a csillagok, melyek látták az emberi történelmet, látták "Hannibál hadát". Az ötödik szakasztól egy mennyei kastélyt láthatunk magunk előtt, egy bált, fényárt, a Napot, csilingelést, ékkövet, konfettit, hintókat. Kosztolányi az Olvasó minden érzékszervére egyszerre hat: mintha filmet néznénk. A jelzők, és mostmár IGAZÁN játékos rímek száma és súlya megnő, valami mesét látunk, tündérmesét, amit egy költő észrevett, és elmesélt nekünk, hétköznapiaknak is. De hogy meséli! Szinte rezeg a levegő,mintha forró nyár lenne. Pedig nincs. Csak az érzelmek forrtak, ameddig csak lehetett.

Mert az embert csak ritkán éri ekkora katarzis. az utolsó két szakaszban folytatódik a bánatos,önmagunknak ismételt monológ. Az elvesztegett élet, mely a csodákat nem veszi, nem is veheti észre, hiábavaló. De ezt mindig későn tudjuk meg. Túl későn.
Mindenki hallgassa meg ezt a verset Latinovits Zoltán előadásában. Hihetetlen, hogy egy nagy színész mennyi mindent hozzá tud tenni egy remekműhöz!

Galéria