Katona József: Bánk bán

Nincs rá mód,hogy e klasszikus magyar drámát teljes egészében itt elemezzük. Inkább kiemelünk egy szempontot, melyről úgy érezzük,lényeges. Ez pedig nem más, mint Gertrudis jelleme.<

Gertrudis a Bánk bán eddig legsablonosabban értelmezett figurája. Ő a német királyné, a hűvös, az embertelen, a kegyetlen, akinek nincs más célja, mint porig alázni a törzsökös magyar főurakat, s helyükbe ültetni kíséretének tagjait. Gertrudis a népnyúzó, kiknek emberei falvakat égetnek fel és rendkívüli adókat szednek. Bár a 19.századi romantika szerette a sarkított jellemeket, ennél azért árnyaltabb megközelítést javaslunk azoknak, akik bármilyen módon kapcsolatba kerülnek a Bánk bánnal, akár diákként, akár tanárként, akár rendezőként netán színészként.

Mindenekelőtt azt kell látnunk: Gertrudis egy, a középkori Magyarországnál jóvabb fejlettebb és ebből következően gazdagabb kultúrából érkezik hazánkba, ráadásul nem is önakaratából, hanem dinasztikus házasság következtében. Csoda hát, hogy magával akar hozni szülőhazájából egy darabkát? Csoda, hogy e nem túl biztonságos, trónviszályokkal terhelt országban maga mellett akarja tudni testvérét? Önmagában azért, mert kíséretet hoz magával,még semmilyen szemrehányást nem tehetünk neki.Ez általános gyakorlat volt a középkor Európájában. A kíséret egyes tagjai persze nem úgy viselkednek, mint ahogy az egy előkelő főúrtól elvárható. Ezen sincs mit csodálkozni! Mivel a társadalmi élet fejletlenebb, mint "odahaza", épp ezért kevéssé szabályozott is. S mivel kevéssé kötik a főurakat a szertartásrend elemei, mint otthon, természetesen jobban elengedik magukat. Gertrudisnak ezért bizony van valamiféle lelkiismeret-furdalása. Ám fő feladata,hogy ne legyen botrány. Melindát is ezért akarja eltávolítani az udvarból- mert otthon ez így volt szokás. Mikor nem sikerül, meggyűlöli az országot, népével együtt. Irracionálisnak érzi a magyarok viselkedését, nem érti, ez a balga keleti nép miért nem hajlik a józan észre és miért nem gondolkodik higgadt, tiszta fejjel.

Gertrudis nem boldog Magyarországon. András király állandóan háborúzik, szinte soha nincs udvarában, a feleség egyedül...A királynénak nincs más választása: megközelíthetetlenné kell tennie magát, különben fennáll a veszélye a félrelépésnek. Az pedig beláthatatlan diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne. Ezért tűnik Gertrudis olyan hűvösnek, érzelemmentesnek. Vágyait el kell, hogy fojtsa, józan eszét félre kell, hogy rakja. Mitől ne lenne boldogtalan? Szerintem megengedi a darab,hogy a sznpadi előadás során valahogyan jelezzük: Gertrudis szerelmes Bánkba. De ez a szerelem soha nem teljesülhet be.
Gertrudis tehát nem fölényes zsarnok, hanem a körülméyek zsarnokságában vergődő asszony.

Nem szóltam még a politikai szempontokról. Katona József korában a "németek" ( azaz a Habsburgok) nem örvendtek túlzottan nagy népszerűségnek. Ám létezett a cenzúra, valahogy el kellett rejteni a drámába ezt az ellenszenvet. Hát így...Mindenestre mi, mai Olvasók és nézők, próbáljuk meg újraértelmezni Gertrudis alakját! Megéri, sokkalta jobb lesz ezáltal a darab. Még jobb.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »