Hans Lemberg- K. Erik Franzen: Elűzöttek. Hitler utolsó áldozatai

Már véget ért a második világháború, de Hitler őrült eszméi még mindig szedték áldozataikat. Ráadásul azon a helyen,amely amúgy is nagyaon sokat szenvedett a háború alatt: Kelet- Közép- Európában. 

A nagyhatalmaknak egymás közti konferenciákon kellett rendezniük Lengyelország helyzetét. Végül megszületett a megoldás: egyszerűen nyugatabbra tolták az országot. Ahogy Harry Truman amerikai elnök fogalmazott: " ...Egyik nemzet sem várhatja el, hogy mindent megkap, amit csak akar...Szükséges volt megállapodni egy bizonyos vonalról- még ha csupán átmenetiről is; egyrészt azért,hogy hozzásegítsük az új Lengyelországot önmaga megszervezéséhez, másrészt pedig azért,hogylehetővé tegyük a szabadulást hozó fegyveres erők gyors visszavonását...". De, amint azt Truman is elismerte,az újonnan Lengyelországhoz csatolt területeken hárommillió német élt. Ez a tény pedig azt jelentette: megkezdődik a huszadik század legjelentősebb népvándorlása.

Mert a " németek" mindenki szemében bűnösök voltak. A kollektív bűnösség elve uralkodott a világban. Minden németnek felelnie kellett Hitlerért, akár náci volt korábban,akár nem. A cseh, lengyel és elsősorban a szovjet közvélemény minden németet nácinak vagy legalábbis a nácik cinkosának tekintett. Már 1943-tól megvoltak az elképzelések arról, hogyan is kellene " áttelepíteni" a német lakosságot, ezáltal homogén nemzetállamokat hozva létre Kelet-Közép- Európában.A végrehajtás  szervezetlen  volt, sok német  idős és civil  tapasztalta meg  a marhavagonok  nyomorúságát, elhelyezni nehéz volt az újonnan érkezett tömeget, a helyi lakosság pedig leplezetlen ellenségeskedéssel tekintett a jövevényekre: egyszerű kenyérpusztítóknak tekintette őket.

Mindig a gyengék, mindig a védtelenek. A Wehrmacht- katonák motorokon menekültek nyugat felé,a rémületes hírű orosz hadsereg elől, sokszor ők maguk gázolták el a menekülő civileket. A beiileszkedés az új környezetbe: nagyon nehezen sikerült. A hatvanas évekig várni kellett,míg a falvak " őslakosai" már nem vágták az újonnan érkezők fejéhez,hogy honnan jöttek...

Lemberg és Frentzen műve- mely a német közszolgálati televízió dokumentumfilm- sorozata alapján készült- szemléletesen mutatja be a szenvedést, a vándorlást, a sorok közül kiérezhető az a bizonytalanság, amely 1944-től egészen  a rendszerváltásig uralta ezt a történelem által már oly sokszor sujtott térséget. A kötet remek függelék, valamint Vitári Zsoltnak a magyarországi németség háború utáni sorsát bemutató,kiváló tanulmánya zárja.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »