Tátrai Band: A bulinak vége

Minden életnek, minden bulinak, zenének és filmnek vége szakad egyszer. Az Idő nagyobb úr, mint a borosüveg. "Le kéne lépni"- ugye, érezted már?

A borosüvegeket már kiürítették a nem is szomjas szájak, a csajok megvoltak, ki mit engedett, majd elszámol a Jóisten előtt, nézd, a nappali ablakán már ott a hajnali nap, mint valami mozifilm, le kéne lépni, ugye? Persze. Le kéne.

A kimerültebbek mennek szépen haza, a még kimerültebbek mennek levezetni, keresnek valami ódon sörözőt, ahol hatalmas csicsás mindenfélék lógnak a falon, az árak olcsók, a piák rosszak. De itt kell maradni még egy darabig. Mert ezt a feszültséget, ezt a rettenetes állandó izzást, melyet a Pokol küldött e nem túl mocskos kék bolygó lakóira, le kell mosni a testünkről. Mindenki mosakszik,ki szóval, ki szótlanul.

De mi más pucolna le legalaposabban, mint a Zene? Valami rockos, soulos, Charlie rekesztett hangján hallható, vendégváró, vendégtaszító. Ami bemegy a szívedbe, ott kelleti magát, mintha megemésztődni akarna. De nem érdekel. Te csak hallgatni akarsz. Hallgatni,mint a tengerparton a sirályokat. Emlékezni, vagy feledni.

Van mit elfelejtenünk. Soha nem értettem, a bűn miért nem számarányosan növekszik? Miért láthatatlan? Honnan ered? S honnan ered a cseppnyi jóság, késhegynyi bűntelenség? Ki adta nekünk, gyarló embereknek mindezt?

Talán látok valamit. Autó, benne zene szól. Megállsz, kiszállsz. De a dal ott folytatódik, belül, zsigereidben éneklődik tovább. A Mű önálló életre kel, mert igazi Mű.

Egy igazi művet válogattunk be a jovagyok.hu dalversenyébe. Olyan produkció ez Tibuszéktól, mely legnagyobb hangszerekre méltó. Ha egyszer hallod, és odafigyelsz, megtanulsz valami másra is odafigyelni. A keleti ember csak belső hangnak hívja. Én csak egy furcsa filmnek. Amit lelkednek vetít valaki. Amit eddig nem is láttál.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »