Pokolgép: Újra születnék

Igazi, hamisítatlan metál-szám, lendület, dinamizmus jellemzi, mindemellett nagyon jól énekelhető dallama van. Aki meghallgatja, s nincs metál-undora, annak gyorsan kedvencévé válik. A Pokolgép egyik legjobb dala.

A Kalapács József vezette Pokolgép volt a hazai metálzene úttörője. Egy Ki mit tud?-on mutatkoztak be, s hökkentették meg az egész ország könnyűzene-szerető közvéleményét, mely épp az újhullám lázában égett. A Pokolgép valami egészen más volt. Agresszívabb, tagadóbb, azt a fajta posvány- világot, rutin- emberek alkotta közeget pedig teljesen elvetette.

Minden hivatalos tiltás és tűrés ellenére Magyarországon gyorsan elterjedt a metál, Kalapács József pedig naggyá nőtt a tizenévesek szemében. Ő volt az a metálos, akit még a nem kifejezetten e stílus iránt rajongók is elfogadtak. Hogy miért? Először is: teljes mellszélességgel, de nem kompromisszumok nélkül vállalta fel, amit csinált, s ez akkoriban, a késő Kádár-korszakban, igencsak szokatlan volt. Másodszor: volt valami egészen egyedi sármja, valami követendő férfiassága, intelligenciával és sok-sok szívvel párosuló keménysége, ami vonzotta a lányokat és tiszteletet ébresztett a fiúkban.

Mikor a Pokoli színjáték című lemez megjelent, én nyolcadikat jártam az általános iskolában. Az akkori csajom imádta a Pokolgépet, s erről a lemezről ez a dal volt a kedvence. Van valami érdekes abban, ha az ember újra születhetne. Mit csinálna másképp? Sokan mindent, úgy gondolják. A nóta szerint viszont semmit, de semmit nem kell másképp csinálni. Csak élni kell, tiszta szívvel, igaz szívvel, ezzel az ember megtette, amit tehet.

Mi pedig annyit tehetünk, hogy az Újra születnék című számot beválogatjuk a jovagyok.hu dalversenyébe. Remélem, vannak még metálosok, akik emlékeznek a hőskorra,vannak még emberek, akik elgondolkodnak efféle semmiségeken, hogy vajon milyen érzés lenne újra megszületni, s még egyszer lehetőséget kapni arra, hogy csodát csinálj. Akár néhány gitárral is.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »