Napoleon Boulevard: Szállj velem

A Napoloen Boulevard a nyolcvanas évek legkiválóbb magyar popcsapata volt. Ők játszották az európai színvonalú, szintetizátorokon alapuló popzenét. Aztán váratlanul feloszlottak...

Merem állítani: Vincze Lilla a magyar könnyűzene valaha élt legjobb hangú énekesnője. Szopránt és altot egyaránt átfogó, magas hangterjedelme annyira kirítt a kor mezőnyéből ( hát még a mai gárdából hogy kiemelkedne!), hogy csodáltuk és szájtátva hallgattuk. Nem találtunk szavakat. Miért nem lett operaénekesnő,kérdeztük megunktól.
És persze csodálatos Nő is volt. Nem elfelejteni.

A Szállj velem! az 1986-os lemez slágerdala volt, valami kis Európa a halódó magyar zenében. ( Meg vigasz a mexikói focivébé égésére). Ezt a dalt anno minden generáció elfogadta a legjobbnak. Hogy miért? Mert minden együtt van,ami kell: igényes szöveg, korát megelőző,de azért befogadható zene, és a leglényegesebb: a ritmusváltások.
Persze, a szöveggel kapcsolatban voltak fenntartások, valami olyasmi ellenérzések,mint az LGT Ringasd...c.nótájánál. Szóval,hogy mit értenek itt szálldogáláson? Hát, mindenki mást...Mondjuk. zenét!
Meg az a kis gitárszólócska ott a refrén előtt, a szám sava-borsa, nem is igazán érdemes elemezgetni ezt a nótát, csak hallgassa mindenki, és tátsa a száját, vagy táncoljon ( mellékesen: azt is lehet reá, diszkókban is nyomták,még a kilencvenes években is!), szóval, amit eddig elmulasztottunk, bepótoljuk:

Ime, itt a dal a Nagy Magyar Dalverseny selejtezőjében.
Hallgasd, nézz, szavazz, szólj hozzá, ha van mit!

G.Bálint Péter


Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »