Máté Péter: Elmegyek

Azt gondolom, ez az a dal, melyről nem kell magyarázni, miért is került be a tízezer legjobb magyar könnyűzenei produkció közé...

Ami miatt nagyon kedvelem Máté Pétert, az hangjának plasztikussága. "Egy kis patak.."-énekli, s a hallgató képzeletében megjelenik egy őszi erdő, benne egy lassan csordogáló kis patakkal. S amikor a szöveg dinamikusabbá válik "...mindig rohan...", akkor képzeletbeli patakunk is száguldó folyóvá válik. Máté Péter nem egyszerűen elénekli a szöveget, hanem részévé válik, s részévé teszi a Hallgatót is.

Hogy miféle képesség teszi őt alkalmassá minderre? Hihetetlen intelligenciával párosuló érzelmessége. S talán ez az, amit a mai magyar énekesek többségéből hiányzik. Nem tudnak azonosulni a Dallal, csak elénekli azt. Máté egy volt a dallal, amit éppen énekelt, ő nem személy volt, hanem Hang, Érzelem és sok-sok Tudás.

Még élhetne...Emlékszem arra a napra, mikor valóra váltotta saját jóslatát: elment.
Egy ország ült, döbbent csendben.

Erdőkre és patakokra emlékezett aznap mindenki. Halott vasárnapokra.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »