LGT: Miénk itt a tér

A Nagy Magyar Dalverseny egy újabb LGT-számmal folytatódik. A Miénk itt a tér ( Presser és Adamis szerzménye) kultuszdal lett. Egy generáció életérzését fogalmazza meg a zene nyelvén. 

Mindenkinek megvan a maga tere. A kisgyermeknek az anya-öl, a gyereknek a játszótér, kamaszkorban a világbolyongó csavargások ideje következik, felnőttként pedig az Ész számára is kitágul a világ, az ember kénytelen szembenézni társadalommal, várossal, országgal.
A felnőttkor: illúzió-vesztés. Mert megcsillan a fény az ember szemében. Látni kezd...
Ebben az orszában mindig is volt és van mit látni.
Magyarország egy kis kelet-közép-európai tér. Fölötte süt a Nap,mégis, ha jobban belegondolunk, " árnyékból van több." És látjuk-érezzük-tapintjuk az árnyékokat,zsigereinken futnak azok keresztül.
Magamra nézek, s mintha sötétben állnék. Mások meg a napon fürdenek.
Mert miénk itt a tér. De tényleg a miénk? Nem lehet, hogy valakik elvették ezt is?

Nem hiszem. Mert lehet bármi, jöhet bármilyen tank, bulldózer,modern üvegpalotát álmodó agy, a Tér akkor is a miénk marad. Lehet rajta fütyülve sétálgatni, rohanni ide-oda, flangálni boltok között, odaköszönni ismeretleneknek, lehet szerelmeskedni pénzt keresni, pénzt költeni,építeni, dühből rombolni,romboláson szörnyűlködni, ez a mi terünk.
Miénk itt a Tér, ugye? Ez a mi terünk?
Ez a mi Hazánk.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »