LGT: A Kicsi, a Nagy az Artúr és az Indián

Bulidal, no meg némi nosztalgiát ébresztő nóta arról, hogy voltak idők, mikor az emberek még közösen dolgoztak és mindennek ellenére szerették egymást.

A zenéről nem kell szólni,ha ma készülne,talán nagyobb szerepet kapna benne a billentyű, de így sincs szó semmiféle hiányérzetről. A szöveg meg azárt jó,mert felidézi a hallgatóban azokat a boldog időket, mikor is a haverokkal tökmagot majszolt a tízemeletes előtti agyonrongált  padon vagy épp fizikaóra helyett a közeli cukrászda presszóskisasszonyát fűzték,nem rivalizálva, inkább csak versenyezgetve, meg röhögve. Mi pedig röhögő,barátságos egyetértésben válogattuk be a dalt a Legjobbak közé. 
Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »