Kispál és a Borz: Autók a tenger felé...
Lovasi András tudná csak megmondani, hányan és hányszor értették félre a dalait. Épp ezért el kell modjam: amit itt olvasni fognak, az az én értelmezésem. Nem biztos, hogy jó. De a dal, az igen!
Szóval, egy faluban vagyunk, békés, nyugodt, nyárias hangulat, de mégsem tikkasztó hőség. Egyszer csak a csendbe benyomul egy hatalmas autókaraván dübörgése. Elviselhetetlen, de inkább csak szokatlan, mindenesetre a sziesztázó vagy épp kertészkedő falusiak kiállnak a kapuba, és tetszik nekik a látvány. Integetnek a jókedvű fiataloknak, akik a közeli tengerpartra igyekeznek, strandolni, bulizni, szerelmeskedni.
A bámészkodó falusiak között van egy fiatalember. Egy stác,akit ottfelejtett az élet, aki lemaradt a nagy földi örömökről, aki arra ítéltetett, hogy egy faluban, talán a nagyanyjától örökölt házikóban tengesse napjait. A srácot oltári irigység fogja el boldog kortársai láttán. Elkezd gondolkodni, kozmikus magány tör rá, földet és Napot lát, szívén köveket érez, mint híres versében Kosztolányi. Még az is eszébe jut, hogy udvariatlan lesz, és csatlakozni próbál. Mire rászánja magát, azok már rég meszze járnak. És Élnek.
Szerintem erről szól a dal, meg a gitárokról, a könnyed rockról, meg egy nagyon jó kis dallamról. Beválogattuk a jovagyok.hu dalversenyébe. Szavazzanak!
Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »