Illés: Élünk és meghalunk

A jovagyok.hu dalversenyének következő "résztvevője" nem nevezhető tipikus Illés-számnak, sokkal inkább azt mondhatnánk: egy dal, mely legalább öt-hat évvel megelőzte saját korát.

Az egész zene csupa játék: az a fajta háromakkordos gitárjáték, mely oly jellemző volt arra a korszakra- ne felejtsük el: a beat nagy alakjai gyakran autodidakta zenészek voltak- ebben a dalban teljesen átalakul. Nem is annyira terjedelemben, inkább minőségben. Bekapcsolódik végre a zongora is, végre megkapja azt a szerepet, mely igazán kijárt volna neki már a hatvanas évek elejétől fogva. A billentyűk sem fognak át oktávokat, illeszkednek az egyszerű, csúnya szóval közérthetőnek nevezett zenéhez. És előáll valami furcsa összhangzat, ami kicsit beat, kicsit jazz, kicsit pedig, ne lepődjünk meg, pop. Igen,pop.

Aztán ott a fantasztikus szöveg! Nem tipikus beat-szöveg, túllép az elkoptatott közhelyeken, előremutat ez is, irányvonalát a nyolcvanas években a KFT veszi fel. Hétköznapiság és játékosság: ezzel a két kulcsszóval jellemezhetjük ezt a szövegvilágot. A tárgyak élővé, az emberek holttá változnak. A tárgy, az épített környezet cselekszik, az ember csak elszenvedi e cselekedetek következményét, de összességében így is jól jár. Szórakoztató, humoros dalszöveg, remekmű. A magyar könnyűzenéből egészen a KFT felbukkanásáig egyszerűen hiányzott a humor. Mindegyik előadó valami nagyot, valami világmegváltót akart mondani. Eközben nemvették észre, hogy legegyszerűbb a hétköznapi életből kiindulniuk.

Beválogattuk az Élünk és meghalunk című, abszolút igazságokat tartalmazó dalt a legjobb magyar dalok közé. Szavazzatok!

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »