Hobo Blues Band: 6:3

Emlékezzünk kicsit Puskásra, Kocsisra, Hidegkútira, az angolok elleni fényes sikerre, sok humorral, hiszen a foci, az egy játék. Vagy tévedek?
<

Maga a dallam valamiféle katonanóta-sramlizene keverék, annyira nem lehetett nehéz összehozni. Magam előtt látom Hobóékat, ahogy írják ezt a dalt, és röhögnek, csak röhögnek...

Aztán jön a komolyabbik kérdés: szabad-e nosztalgikusan visszagondolni az Aranycsapatra, vagy pedig a "lépjünk tovább a fejlődés érdekében"- elv alapján tegyük el őket valami múzeumba? Azt gondolom, minden rosszul sikerült epizód ellenére Sebes Gusztávék története szép történet, mai szóval: sikertörténet. Nem szabad alábecsülni. mint ahogy a brazilok is máig emlegetik Pelét ( igaz, Pelé tesz is róla, hogy emlegessék), úgy mi is emlegethetjük néha Puskás Öcsi bácsit, vagy éppen Bozsik Cucut.

Ez a dal olyan időkben született, mikor a magyar foci még nemzetközi eredményeket is felmutatott. 1986-ban jelent meg az Esztrád című lemez, előtte volt a videoton menetelése, a válogatott is jól szuperált, szóval: téma volt a foci. Ma is téma, valahol, ám globális korunkban annak szoktunk örülni, ha valamelyik Németországba igazolt magyar játékos gólt rúg.

A 6:3 szerintünk válogatott szintű dal. Önök hogy vannak vele? Szavazzanak!

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »