Ákos: Az utolsó levél

Vajon hol az a titkos recept, melyből megtudhatjuk, hogyan kell a zenében ösztönösen tudatosnak, egyúttal hátborzongatónak lenni? Ez a dal olyan, mint egy thriller.

Mert egyszerűnek lenni, az már művészet, s mindegy, milyen művészeti ág, mindegyikben nagyon nehéz. De néhány hanggal, egy vokállal , és egy elképesztően jó szöveggel mi mindent el lehet érni, azt bizonyítja Az utolsó levél.

Egy szakítás mindig fájdalmas, s ha valaki nem emlékszik arra, hogyan volt szerelmes annak idején, azt bizonyosan jól eszébe véste, hogyan is értek véget ezek a szerelmek. Egy asztalon felejtett levéllel, viharos veszekedéssel az udvaron, csak egy csókkal, vagy épp szó nélkül, grimaszokkal és kétségbeeséssel. Erre mindenki emlékszik, garantáltan.

A legfájdalmasabb mégis az, ha levélben történik a szakítás. Az írást a szív is tiszteli, valahogy jobban megmarad benne. Mintha valaki szólna, de félelmetesen szólna. Az ilyen levelek ráadásul mindig váratlanul érik az embert, sokk-állapotot idéznek elő.

Beválogattuk a dalt a jovagyok.hu dalversenyébe. Lehet szavazni, de kérem Önöket, ne gondoljanak a saját életükre, saját régi csalódásaikra, mert az annyira fájdalmas, ne mondják utólag,hogy mi idéztük azokat a kellemetlen napokat emlékezetükbe. Ne fájjon, az a lényeg!

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »