Tóth Árpád: Őszi beszélgetés

A címben olvasható "beszélgetés" valójában "beszélgetések" egymásbafűzött láncolata. Az ember és a kozmosz folytat párbeszédet, az égitestek is kommunikálnak egymással. Mindezen szürreális diskurzusok Tóth Árpád elégikus, olykor játékos költői nyelvén.folynak. A befogadó talán első olvasásra nem is észleli, micsoda kozmikus távolságokat ölel magába ez a remek elégia. 

Az első versszak, a kommunikációelmélet nyelvén szólva, a kapcsolatteremtés. A költő nézi a Holdat, de nem akármilyen Holdat, hanem a "pöffedt" Holdat. Ez a kis jelzőcske egyénivé avatja a versszakot, sejteti,hogy itt nem pusztán a későromantika költői toposzait kapjuk vissza, hanem valami pluszt is, a már megszokott ízekhez. Található az első strófában egy remek kis szinesztézia is: sárga Bánat. A Bánat szó sor elején szerepel, nem tudhatjuk, jelentésbelileg is megszemélyesítésről van szó, vagy pusztán a sorkezdő szó okán nagy a kezdőbetű is.
A második strófában ( különben minden versszak nyolcsosoros, négy-öt szótagszámú sorokból áll) a Költő indirekt módon megszólítja az égitestet. A Hold itt már valósággal személlyé válik, lélekké, aki a Föld lélektelenségén csodálkozik el.
A harmadik versszak egyetlen kérdő mondat: lehet, hogy nem is a pusztulás látványa teszi a Holdat fáradttá, inkább csak megpihenni jön a Földre? Ám a negyedik versszak rögtön választ is ad a kérdésre: itt a Hold már közvetlenül megszólal, fájdalmát fejezi ki afölött, hogy az emberek kiirtják egymást és tönkreteszik világukat. Az ötödik szakaszban a két égitest már egymással folytat diskurzust. A Föld fáradt, hiszen az emberek tönkretették. A hatodik versszak pedig mintegy összefoglalja az előzőeket: az emberek rosszak, ezért a világ is rossz.

Értelmezhető a vers akképp is, hogy a Föld a hétköznapi világ, a Hold a magasabbrendű,mondhatni: a művészi érzéseket is magában hordozó világ. Ha így nézzük, a vers voltaképpen váteszi jóslat: a polgári és erőszakos, üres emberi társadalom pusztulásba megy, míg a jóság, a művészet, az Esztétikum emelkedettsége mindig megmarad.

Nyilvánvaló, hogy a költeménynek van háborúellenes éle. Azt is tudjuk, hogy Tóth Árpád rosszul érezte magát ebben a világban. Halállal kacérkodó költő volt Ő,akit -talán bosszúból, talán szeretetből- a Halál gyorsan el is vitt.


Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »