Szűk Balázs: Szerelmes mese a Kalota partján

( A vers a Szerző készülő kötetéből való- A Szerk.)

SZERELMES MESE A KALOTA PARTJÁN

Messze mögöttünk a míves Nap,
A babóca bogár csimpaszkodik a ciherbe.
A Nap orra komoran fütyög,
Csahol a szolga-éj a sötétnek.
Harsogni durván most vétek,
Forrósít a szív és a méreg,
Ha elveszett édenünk
Képzeletes láncra fűzzük.
Fütőzik a szemtelen nyár,
Kecskebukát hány a sellő,
Lajtorját tol a tegergő,
Futó felhők szerelmes falánkságáig.
"Mutuj, mutuj! Te ostoba!
Kuckóból, pucikból térj ki.
Számláld a rogyadozó napokat,
Mik szabadulásod óráját mérik.
Közel már a mennyei sereg csókja,
Hogy egybefűzzön élőt és holtat,
Közel forróság és méreg,
Közel szívünk tisztítója."
'Ránk ne várjon faganéj,
Csünkörözik a babóca bogár,
Még nem jött el a társtalan éj.'


Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »