Stéphane Mallarmé: Tengeri szél

Mallarmé 19.században élt francia költő.

TENGERI SZÉL

Szomorú, óh a test s olvastam minden könyvet.
Futnék! Csak innen el! Érzem ,hogy künn a könnyed
tajték és ég között mily részeg a madár!
Ott fürdik szívem is; nem tartja vissza már
sem itt a régi kert, melynek szemünk a ráma,
sem- óh ti, éjszakák!- lámpám fénypusztasága
üres papíromon, melyet hószíne véd,
sem ő, az ifjú nő, szoptatva gyermekét.
Megyek. Árbocaid ringatva jobbra-balra
emelj horgonyt, hajó, szállj szűzi, messze partra!
konok, kemény remény keserve s búja rág,
vágyom a keszkenők utolsó búcsúját!
Futó árboc, vihar csalétke!...tán enyém is
hajótörésbe jut,talán goromba szél visz
cél nélkül, úttalan, s sziget sose lát...
De hallga, halld szivem a matrózok dalát!

( Illyés Gyula fordítása)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »