Nagy Gáspár emlékére

Már több,mint egy éve, hogy nincs köztünk a magyar költészet állócsillaga, Nagy Gáspár. A nevével fémjelzett Hitel című folyóirat halála után méltóképp emlékezett meg róla. 

A 2007.márciusi szám szinte teljes egészében Nagy Gáspárról és a nála is korábban elhunyt Lázár Ervinről szól. A Nagy Gáspárról szóló megemlékezések közül engem a Petrik Béla írása ( A Magyari NAGYúrhoz) hatott meg legjobban. Nemcsak a költőről, de a magánemberként is lenyűgöző Nagy Gáspár alakját rajzolja meg.

Kiemeli, hogy Nagy Gáspár, bár tevékeny szerepet játszott a rendszerváltásban, hogy ő mert szólni-írni itthon először Nagy Imréről, mégsem esett bele a csapdába. Nem vállalt parlamenti képviselőséget, nem tört közéleti babérokra. Úgy érezte, neki tollal és papíron kell küzdenie, úgy, ahogy az egy igazi értelmiségihez illik. Ha minden magyar rendszerváltó értelmiségiben lett volna ekkora tisztesség, talán másképp alakulnak a dolgok.

Petrik nekrológja azt is kiemeli,mily örömmel foglalkozott Nagy Gáspár a fiatalokkal. Elkelne manapság is pár ilyen ember. Tudományos és művészeti életünk változatlanul tekintélyelvű, egy- két kivételtől eltekintve kevés lehetőséget hagynak a fiataloknak. Vagy eljátszák azt,hogy nem a tehetséges, hanem a középszerű fiataloknak adnak lehetőséget, aztán ujjal mutogatnak rájuk,hogy lám-lám...Vagy azt mondják: tessék külföldre menni!Generációs válság van a kultúrában, a politikában, s a gazdaságban is, bár talán ott a legkevésbé. Az egymás közötti meg nem értés uralja a politika és a munka világát is. Nagy Gáspár mindig ez ellen küzdött.

Más,kiváló megemlékezések is olvashatók a folyóiratban. Finta Éva verse hihetetlen módon szívbemarkoló, helye lenne bármelyik irodalomtankönyvben. Léka Géza verse is nagyon szép. Egyszóval: méltóképp búcsúztak egy nagy magyar költőtől.

Hiányzik Nagy Gáspár. Nagyon hiányzik.



Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »