De Gaulle, a romantikus

A köztudatban De Gaulle tábornok alakja úgy őrzödött meg,mint a nemzeti eszme utolsó bajnokáé. Olyan politikusként maradt meg emlékezetünkben, aki nemzetek Európáját akart, szembement az amerikai multikultúra- áradattal és szellemi-kulturális imperializmussal.  

Legnagyobb meglepetésemre Csizmadia Sándor cikke ( Rubicon, 1997/5-6., 91-94.o.) sem különösebben árnyalja ezt a képet, pedig hát lenne miért. Aki végigtekint napjaink egyre terjedő kulturálatlanságán, pontosabban: multikulturális igénytelenségén, annak talán megfordul a fejében: lehet, hogy a hős tábornoknak volt igaza?

Csizmadia egy ízben, nem túlzottan dícsérő tónusban, " romantikus"-nak nevezi De Gaulle-t. Mintha valami 19.századi rom.-nac. lett volna, realitásoktól elszakadt idealista. Holott minden volt, csak idealista nem. Aki képes hazájának megnyerni egy háborút, olyan körülmények között és úgy,gyakorlatilag nulláról indulva, az mindennek mondható, idealistának éppen nem.

Pedig maga a cikk kitűnő. Jó témaválasztás ( A francia geopolitika), jól mutatja be a  különböző nézőpontokat, politikusi véleményeket, főként a francia- német viszonnyal kapcsolatban. Olvashatunk a Németország paritásának szükségességét elismerő Bidault-ról, Jean Monnet-ról, Guy Mollet-ről, no és a Montánuniót tető alá hozó Schumann külügyminisztertől. Nem voltak könnyű helyzetben, világháború után és egy kibontakozó hidegháborúban kellett jó döntéseket hozni, azt hiszem, megtették. Szóval,izgalmas és jó cikk, csak épp a Tábornok megítélésében és ábrázolásában téved a Szerző. Szerintem zavarják a sztereotípiák.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »