Akarja tudni a holnapot?

Vannak, akik szeretik előre látni-tudni a jövőt, vannak,akiket ez hidegen hagy, épp elég nekik a jelen,meg az oly divatos múlt. Pedig a jövőt ma már tudományos szinten is vizsgálják, az MTA-nak is van Jövőkutatási Bizottsága. 

Sztankay Ádám cikke a 168 �"ra c. lapban (2006.február 2., 46-47.o.)  e bizottság elnökét, Nováky Erzsébetet, faggatja. Nincsenek üveggömbök, csak számítások, meg participatív jövőkutatás,amely beleépíti a jövőkutatásba ( amúgy: futurológia) az emberek várakozásait,elképzeléseit is.

Mit várnak a magyarok a jövőtől? Ez azért érdekes,mert bennünket afféle pesszimista népnek tartanak, amiben van is igazság- de, hálistennek, Sztankay cikke nem megy bele efféle,politikai felhangokkal is telített konkrétumokba. Inkább marad az általánosságoknál. Meghatározóvá válik-e az öko-gondolkodás? Mi lesz a szerepe a társadalmi szolidaritásnak? Mit jelent a " lehetőség etikája"kifejezés? Szóval, sok kérdést feltesz Sztankay, talán kissé túl sokat is-lehet,hogy érdemes lett volna kevesebbet markolni, többet fogni.

Szóval, szolidaritás. Nováky Erzsébet szerint egyre fontosabb, mi, hétköznapi csótányok meg azt érezzük,hogy egyre kevésbé fontos. Persze, ha valaki  megkérdez bennünket erről, olyan szép szövegeket vágunk le szolidaritásról, együttérzésről meg közösségekről, hogy Vörösmarty kiábrándulna pesszimizmusából. A gond ott van, amikor mindezeket a gyakorlatba át kell ültetni. Valahogy nem igazán működik, valahogy nem ebben gondolkodunk. Individuálisak lettünk,no.

Sztankay kiváló cikke gondolatokat ébreszt, és ez a cél. A témának egyébként érdemes lett volna egy egész sorozatot szentelni. Még az is kevés lett volna. Nincs bonyolultabb a múltnál,meg a jövőnél.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »