A vízfejűség, meg a történelem

Aki elolvassa Sipos András cikkét a História 1996/5-6. számában, mosollyal arcán gyönyörködhet a magyar főváros hajdani fejlődésében. Ám ha valaki elgondolkodik azon,miért ennyire Budapest- centrikus az ország, a cikk sorai között olvasva választ kaphat kérdéseire. 

Mert Magyarország túlzott Budapest- centrikussága,vízfejűsége nem mostanában kezdődött,hanem a tizenkilencedik században. A millenniumi ünnepségekre ( 1896) a városvezetés,élen Ráth Károly főpolgármesterrel, csodálatos, reprezentatív várost akart. Ám, ahogy a cikkben idézett szónok is mondta : " A magyar főváros, mely körül egész Magyarország körfalat képez...". Tetszik érteni? A központ, az " erőd", Budapest, a többi csak körfal.

Budapesten minden volt, amire szüksége van egy világvárosnak. Utak, hidak, villamos, földalatti, iskolák, kórházak. No, meg 600 000 lakos. Mindeközben a vidéki városok infrastruktúrája nem, vagy csak alig fejlődött. Az állam támogatta a világvárossá fejlődő Budapestet, alig csurrantott- cseppentett azonban a szintén jelentős infrastrukturális fejlesztéseket igénylő vidéknek.

Persze,sok esetben a vidék is hibás volt ebben. A dzsentri és parasztpolgár elit legtöbbször nem igényelte, hogy lakhelyéből európai nívójú település szülessék. A vasutat elfogadták, annak örültek, de tovább semmi. Hogy ez a felfogás hová vezetett, annak megértéséhez Mikszáth és Móricz segíthet hozzá bennünket.
Messze kanyarodtunk Sipos cikkének eredeti mondanivalójától. De nem annyira messze,mint azt hihetnénk. Csak az érem másik oldalát néztük meg egy kicsit.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »