Tanyavilág 2006-2008 címmel időszaki kiállítás nyílik március 19-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának kiállításán neves fotóművészek csodálatos alkotásain keresztül pillanthatunk be a hódmezővásárhelyi tanyavilág pusztulásába, a tanyai létforma elmúlásába. A több mint 100 kép páratlan szociofotói maróan hiteles erővel mutatják be a tájon élők drámáját.


Az alkotók között köszönthetjük Kresz Albertet, Benkő Imrét, Dozvald Jánost, Dömötör Mihályt, Eifert Jánost, Fejér Istvánt, Gránitz Miklóst, Horváth Dávidot, Kunkovács Lászlót, Módos Gábort, Oravecz Attilát, és Siklós Pétert. A tárlat április 19-ig tekintehető meg.
„Az 1910-es népszámlálás szerint a határban a város összlakosságának még 39,3 százaléka élt, és 1945-ig közel 7000 tanyaszámot osztottak ki. 1971-ben már csak 2704 tanya volt. 2008-ban számuk 768-ra csökkent, de ezek között több volt a romos, lebontásra váró, továbbá a hobbitanya, és azok, amelyekben a belterületről, a közterhek viselése elől idemenekült, vagy elaggott, munkaképtelen emberek éltek. Olyan tanya, amely valamiképpen még részt vett az agártermelésben, jó, ha 300-400 maradt.”
„A néprajzi és gazdálkodási értékeket már hiába keresték. Amit találtak, az az életmódkutatás legújabb fejezete, pótolhatatlan szociofotók, amelyben a pusztuló, „tanyátlanodó” tájban idős, magára maradt emberek küzdenek a fönnmaradásért. Az ő attribútumuk a málló falú ház, a tanyavégén fölmeredő, magasfeszültségű áramot szállító, dróthuzalokat tartó, gigantikus vastraverzek árnyékában eltörpülő, kiapadó gödrüket kémlelő kútgémek, az udvaron a műanyag kerti székek, rozsdás vaságy, a használaton kívül, a gazba süppedő régi parasztszerszámok, és az elhagyott autógumi, vagy a kotlóborítónak használt tévékészülék üres váza.
A művészcsoport érzékeny lelkületét mélyen megérintő emberi drámát látva, Kresz Albert három éven keresztül, mintegy 30 alkalommal visszatért még erre az ősi, kihaló tájra. Lelkét a földre szorította, és hallgatta a lentről hozzá szóló, elhaló hangokat. A tájból kiindulva, kameráján keresztül láttatta e világ önfelszámolódó végvonaglását. A kocsirom, a szétvert búbos kemence, a törött bútorok, a pár nélkül maradt öregek, a lovukban társra talált emberek arcán, mint lemenő nap bakacsinba öltözött, utolsó alkonysugara fölrémlett a derűvel keretezett szomorúság, és együtt azt a világot tükrözi számunkra, amelyet az vesz észre, aki hozzájuk lehajol.”

(Az idézetek Szenti Tibor író, néprajzkutató tollából származnak.)
 
A kiállítás megtekinthető: 2009. március 19. - április 19-ig
 
Helyszín: Magyar Mezőgazdasági Múzeum
1146 Budapest, Városliget, Vajdahunyadvár

Web: www.mezogazdasagimuzeum.hu
 
Nyitva tartás: hétfő szünnap, kedd-vasárnap: 10-17 óráig

Belépőjegy árak: felnőtt: 850 Ft, gyermek: 750 Ft


Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »