G.Bálint Péter: Kleopátra először csak pihegett

"Ha felborulunk, mi lesz majd, kérdezte rémülten. A Mississippi ordináré gyorsan tud vinni, téged már egy kígyó megölt. Nehogy má' vízbe fulladjál itt nekem!" ( Idézet a "Csónakáztunk mi ketten a folyón" című egykorú naplóbejegyzésből)

Tizenkilenc év, ennyi választott el bennünket egymástól. Ő érett asszony volt, még él szegényke, én épp akkor értem, és én is élek.
Tulajdonképpen újra összejöhetnénk.

1. Őszintén szólva: a karbantartó akaratából történt az egész. Tudni akarta, a felesége csak vele nem képes élvezni, vagy senkivel sem. Fogott hát egy fiatal fiút ( én lettem a Kiválasztott), és fizetett neki/nekem tíz rugót, hogy kúrjam meg az asszonyt. Nyitott ember voltam, az is maradtam, nem csodálkozom semmin. 
2. Azt sem szégyellem, hogy megtettem. Azt sem szégyellem, hogy elfogadtam a zsetont. Papír alakban. Megtette.

Kleo egyébként ragyogó volt, ronda, de ragyogó. Lassan pihegett, majd akkorát ordított, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Kis energiabomba, te, becézgettem, kis atomgolyó. A hájába belesimultam. Ma már én is hájas vagyok,mit szólsz???

Bejártuk a kerek világot, kicsit lementünk az aljára is, Kleo ismerte Belzebubot személyesen. Aranycsináló, mondta róla, én meg féltékeny lettem.Bezony, berágtam az ördögre. Keményen. Nem is mentünk oda többet. Inkább a szauna. Meg Párizs. Meg Amerika. Meg Missi- nem tudom, hány es, hány pé, majd utánanézek.

Szakítás is történt, nem részletezem. A karbantartó összefogott Belzebubbal. Gondolom, az arany is szerepet játszott. Igaz?

Én azóta nagyon szomorú vagyok, drága Kleopátra. Hiányzik a történelem,hiányzik a pihegésed, és szólok is a rómaiaknak, hogy inkább a kígyókat öljék, ne Téged. Igérem, szólok.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »