G. Bálint Péter: Boldog lövöldözést!

Az Úr kétezer-ötszázadik évében azúrkék volt az ég, egyetlen felhő sem volt az égen. TEHÁT: A KÉP HAZUDIK!

Nyalka nyakú szeretőmmel ringó rózsabimbók között baracklevet nyakaltunk, felettünk azúrkék volt az ég, egyetlen felhő sem látszott, mi legalábbis nem láttunk, TEHÁT A KÉP HAZUDIK, de rágalmazni senkit sem akarok.

Az Úr kettőezer-ötszázadik esztendejében egy betojt zsiráf babazsúrján pillantásom hasadra esett, oké, nem terhes, mondtam magamban szájtátva, úgyhogy még a nyálam is kifolyt, ez is jól kezdődik. Azért szép emlék vagy, cicababa! Gyere máskor is,sirass meg, ragadj ki földi valóságomból, bújj állatbőrbe, csontig vetkőzz, bordáid hidak legyenek a vasárnapi ebéd irányába, felújítva minden második évben.

Mr. Ringlószilva, Ön hallja a főváros zaját? A keservek zaját? Ön hallja a computersellők egész éjszakán át tartó énekét. A kép hazudik, mondja Monsineur Eper , de én nem gyümölcs volnék, hanem halállal halódó halandó levelibéka. Ne kecskézzen nekem! A kép hazudik, de nem kell kiabálni.

Azért szép emlék vagy nekem. A ház, melyben laktunk, ma puskagyár. Női puskákra szakosodott. Az iskola, melyben felkészítettek arra, hogy ily remekbeizélt novellákat alkossak nemzetközi olvasóközönségem számára, még mindig iskola, csak másképp hívják. Én halállal halódó halandó, alliterálok Neked, hátha még egyszer felfigyelsz poszt-traumatikus mondandómra. Zsiráf,keselyű, nátha, lekvár, zombi, falfúró, volt egy olyan film is,nem mindegy neked. Fő, hogy ne gondolj-csak rám.

Csak rám.

Senki másra.

Boldog lövöldözést!

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »