FELSZEMUE, a félszemű
Nevileg meghatározott, némileg ingatag nádszálvékony cérnatestű féregarcú mandarinszagos kárpitozott valamikor mostmár nem kárpitozik. Káromkodik. Mert: félszemű.
Ha vesszük valamennyiért a ciprusi polgárháborút, mondjuk, egynek, akkor a cvájtewltkrieg mondjuk kettő. A világháborúról volt szó. A másodikról.
Felszemue még nem éledezett álmából, háború lázából ocsúdott már a Föld, de meg akkor sem jövedezett ki anyja hasából, ott bent k é n y elmess é vált, azért lett egyszemű. Kicsi küklopszombat, anyja becézte.
A négerek a hatvanas évek évtizede volt. A hatvanas évek Párizs volt. Fékeveszett. Hippikommuna-antikellék: tyúk, levesben tyúk, majd elhajtyúk. És Al. Ezért maradt félszemű. Felszemue erez egyutt vilad miden felszemujje.
Mert így, az együttérzés bokra. Oszoljunk brigádokra! RAF. ( Nem királyi légierő, nem elnöki hatalom. Vergődsz, paraszt, prosztó vót anyád is. ) Zárójel mindig zárva, micsoda üzlet ez!
Így Felszemue, akit nem láttál még sírni, mert a könny puszta brühü szempocséklás. Kegyetlen műfaj az irodalom.
Tettem képet. Ne felejtsd el meglesni!
Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »