Zappe László: Cseres Tibor

Kortárs író életművéről írni igen nehéz dolog. Egyrészt azért, mert az életmű még befejezetlen, lehet,hogy az igazán nagy művek még csak ezután születnek meg. Másrészt azért,mert az elemzőre óhatatlanul is hat a kor irodalmi kánonja, no, meg a társadalmi-politikai közeg.

Zappe László kiváló könyve 1975-ben jelent meg,a Kortársaink sorozatban. Ez volt az az idő,mikor egy író életművének értékelésekor nem illett "túlhangsúlyozni" a nemzeti- történelmi vonatkozásokat, másrészt illendő volt némi vörösfarkot csempészni egy-egy tudományos műbe, mármint,ha a Szerző nem akarta örök feledésre kárhoztatni önmagát. Zappe jól megoldotta a Cseres esetében nem könnyű feladatot, csak annyi ideológiát engedett a műbe, amennyit feltétlenül muszáj. Így a könyv a rendszerváltás után is használható tudományos- ismeretterjesztő munka maradt. Ez pedig nem kis teljesítmény.

Igen korszerű Zappe irodalomelméleti megközelítése: nem az általa viszgált író életrajzának homályos pontjait vizsgálgatja, nem feltétlenül köti össze a magánéleti elemeket a papírra rótt szöveggel. A Szerző Cseres szövegeit elemzi, kontextusban persze, ahogy illik, de a körülményeket soha nem helyezi a szöveg fölé. És ez jó. Persze, abban a korban még nem volt hermeneutika, befogadáselmélet, miegymás, az elemzések hagyományos, mondhatni, huszadik század közepi szemléletűek, de ez így is van jól. Mert az úgynevezett "szövegirodalom" létjogosultságáról még ma is vitatkoznak, míg a hagyományos történetmondás változatlan lendülettel virágzik, s leköti az Olvasót.

Milyen író is volt Cseres? 1915-ben született, Romániából érkezett Magyarországra.A Horthy-korszakban már publikált, méghozzá kiváló verseket, a könyvben idézett Jelkép és valóság egyenesen remekmű. A háború után folyóiratot lapít, méghozzá Békéscsabán, ami önmagában nem kis teljesítmény. A háború után közepes prózák, majd a sztálinista-sematikus alkotói korszak következik, 1953-ban aztán a nagy megbánás. Majd fokozatos fejlődés, sok-sok novella, egy-két regény.

Cseres fő műve, a Hideg napok, 1964-ben jelent meg. A magyar hadsereg újvidéki mészárlásairól szól. Akkoriban vált divattá a közelmúlt magyar történelméről írni, Illyés is bátorította Cserest regénye megírásakor, ami elég nagy szó volt. Zappe elég nagy terjedelmet szentel a Hideg napok elemzésének,ám mai szemmel nézve elemzése túlságosan is pszichologizáló. Szóval, nem a modern irodalomtudomány jegyében fogant.

És amiről még Zappe nem tudhatott: Cseres 1987-ben az Írószövetség elnöke lesz, megannyi politikai problémával kerül majd szembe, ekkoriban hallgattatja el a hatalom Csoórit, Csurkát. Nehéz helyzetben vezetett egy amúgy is nehéz helyzetű testületet. Cseres emlékét még ma is őrzik,nemrégiben szavalóversenyt rendeztek műveiből. Mondanom sem kell: nem az anyaországban...
( Zappe László: Cseres Tibor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »