Szép Ernő: Az Isten is János és más elbeszélések

A közölt írások egyik visszatérő témája a halálvágy. Karacsné, akinek hét tehenét szájtátva csodálja az egész falu, csak ül a tornáco, és várja a Halált, mígnem felfedezi az élet igazi, pótolhatatlan értékét, a gyermekeket, a gyermekkort. A híd című elbeszélés hőse ( az írói én) nem találja helyét a polgári világban, lázadni szeretne, de nincs ereje ehhez sem. Megkísérti őt a Halál, várja őt a víz mélységes mélye. A Jóska halála és élete című beszély tanulsága ellentétben az, hogy az ember először halni akar, s csak utána jöhet az élet, a maga vigasztalanságával.

Érdekes megfigyelnünk, hogyan viszonyul Szép Ernő az első világháborúhoz. Ironikusan emlegeti az Osztrák-Magyar Monarchiát, csúfolódik, szinte gyerekes pajkossággal mesél, példának okáéért, egy haslövésről, meg a besorozott pénzhamisítóról, aki szintén nem tér haza a háborúból. Szép Ernő számára a háború, az öldöklés felfoghatatlan dolog, lehetetlen alternatíva, melyet felvállalva az emberiség lejáratta önmagát. Ám minden kacagás, minden nyelvi bravúr mögött ott lapul valami végtelen nagy szomorúság, :szomorúság afelett, hogy mások döntései miatt egyszerű emberek élete megy tönkre vagy semmisül meg.

Szép Ernő elbeszéléseinek mégis van egy vissza-visszatérő írói alapélménye: a gyermekkor. A gyermekkor, ahol elsimulnak még a hatalmas ellenszenvek is (Két fiú a paplan alatt), amikor a lélek még mindenre készen áll, minden nemes érzelem előtt nyitott.

A kötet a Magyar Próza Klaaszikusai sorozatban jelent meg, az Unikornis Kiadó kiadásában.