Roy Medvegyev: Hruscsov. Politikai életrajz.

Medvegyev könyvében- melyet még a peresztrojka idején írt, magyarul pedig 1989-ben jelent meg- részletesen leírja, hogyan kapaszkodott egyre feljebb a kommunista párt szamárlétráján a bevallottan hiányos műveltségű, tizenöt éves korában még tehénpásztorként dolgozó Hruscsov. Ukrán volt, Ukrajna pedig kulcsfontosságú terület volt a Szovjetunión belül: ez volt az egész ország éléstára. Innen követelt legtöbbet az állam, s Ukrajnát sujtották a háborúz megelőző nagy éhínségek is. Hruscsov személyes tapasztalatainak köszönhetően ismert mindent, tudott mindent, mégsem szólt, mikor szólnia kellett volna. Ahogy Medvegyev írja: teljesen Sztálin hatása alá került, megbabonázta őt a Vezér. Hruscsov asszisztált a harmincas évek nagy pereihez is. Szó nélkül. Ennek köszönhette túlélését.
Vajon miért szerette Sztálin Hruscsovot ebben az időben? Tényleg elegendő ok lett volna pusztán annyi, hogy mindketten alacsony termetűek voltak, mint ahogy ebben a könyvben olvasható? Nem, valami másnak kellett történnie. Sztálin felismerte az ukrán pártvezérben az opportunizmusra való hajlamot, s neki ez elég volt.
Sztálin halála után bonyolult politikai helyzet alakult ki a Szovjetunióban. Hruscsov megérezte az ebben rejlő lehetőségeket, a triumvirek versengésében előnyre tett szert.Nem azért demokratizált Hruscsov, mint ahogy Medvegyev állítja, mert mélyen együtt érzett a GULAG-on senyvedő párttársakkal, hanem azért, mert szüksége volt valamiféle tömegbázsra. A kiszabadultak közül igyekezett minél több embert visszahelyezni ,ha nem is korábbi helyére, de valamiféle pozícióba. Ugyanakkor sok rehabilitált szólni sem mert a vele történtekről.
Ötvenhat, magyar forradalom. Medvegyev szerint Hruscsov azért avatkozott be keményen, mert a huszadik kongresszus után belső pártellenzéke megerősödött, nekik kellett bizonyítani azt, hogy a Szovjetunió továbbra is saját érdekszeférájának tekinti Kelet-Európát, s minden eszközt kész bevetni azért, hogy fennhatóságát megszilárdítsa. Részben ez is magyarázat, csak akkor azt nem értem, miért nincs semmiféle nyoma tétovázásnak. Sehol. Hruscsov szerintem valóban félt Magyarország elszakadásától, az események okozói elleni gyűlölete teljesen őszinte volt.
Hruscsov az ENSZ-ben. Medvegyev baloldali publicistát és politológust idéz, hogy bizonyítsa, a Nyugat közvéleményének tetszett, ha valaki cipővel püföli az asztalt. Szerintem hallatlanul bunkónak taláhatja ezt minden értelmes ember, még csak nem is kell Nyugaton élnie.

Efféle kettősségek jellemzik Medvegyev könyvét. Szilárd és megalapozott tényanyag, a levont következtetésekkel, a tényekből felállított rendszerrel már igenis lehet és kell vitatkozni. Ám azt el kell fogadnunk: Ez a politikai életrajz alapmű a korszakkal ismerkedők és azzal mélyebben foglalkozni kívánók számára.