Ross Macdonald: A kék pöröly

Ross Macdonald az amerikai jóléti társadalom válságának írója. Tönkrement házasságok, gyenge idegrendszerű alkoholisták, narkósok, fel nem dolgozott múlt- ezek kísérik a bűnügyi regények amúgy izgalmas cselekményét. 

A krimi főhőse, Lew Archer, közepesen menő magándetektív. Egy ízben a helyi rézbánya tulajdonosa, Mr. Biemeyer, házába hívatja. Az amúgy rendkívül ellenszenves és hivalkodó úriember arra kéri a detektívet, szerezze vissza két ellopott festményét. Ezeket a képeket, Biemeyer szerint, egy harminc éve eltűnt festő, bizonyos Chantry,festette.

Ám vannak, akik kételkednek ebben. Chantry depressziós exneje szerint a képek hamisítványok, s Biemeyer csak azért állítja, hogy Chantry- képek, hogy őt bosszantsa. Az özvegy- aki rendkívül példamutatóan, az Olvasó számára kissé már gyanúsan példamutatóan ápolja férje emlékét- egyértelműen hamisítványoknak tartja a képeket.

Archer detektív közben kinyomozza, hogy a festményeket a Biemeyer- lány barátja, bizonyos Fred Johnson nevű művészettörténész- hallgató, és mellesleg múzeumi dolgozó " vette kölcsön", de nem eladni akarta őket, hanem megvizsgálni az eredetiséget, azaz azt, hogy ki hazudik: Biemeyerék, vagy az özvegy. Fred azt állítja, tőle is ellopták a képet. Archer először nem hisz Frednek, majd később azt gondolja: akár még igaza is lehet a srácnak.

A városban olyan pletykák terjengenek, hogy Chantry mégsem halt meg. Van, aki szerint ez szamárság, van, aki állítólag találkozott is a festővel. Vajon tényleg él Chantry? Archernek erre a kérdésre kell választ kapnia.

Mindeközben gyilkosságok sorozata kezdődik. Előbb vízbe fullad egy festő,bizonyos Whitmore, a körülmények legalábbis gyanúsak. Majd megölnek egy Grimes nevű, kétes hírű műkereskedőt, akitől annak idején Biemeyerék a két festményt vették. Aztán eltűnik Archer regénybeli nője, egy fiatal újságírónő. Ráadásul Biemeyerék lányát, Dorist,elrabolja egy szekta...

Ross Macdonald kiváló könyve elképesztő meglepetéseket tartogat. Nem amerikai típusú, úgynevezett "kemény" krimi ez, de messze áll az angol típusú, arisztokratikusan vérmentes bűnügyi történetektől is. Valahol a kettő között. Kiváló.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »