Réz Pál (szerk.): Huszadik századi francia novellák

Nincs rá mód, hogy ekkora terjedelemben mind a19 világirodalmi remekműről, mind a 19 novella- gyöngyszemről részletesen írjunk. Csak néhányat mutatunk be, azért, hogy kedvet csináljunk az Olvasónak az egész kötet végigolvasásához. Higgyék el, megéri!

Anatole France: Crainquebille című írásának főhőse egy zöldséges, aki az igazságszolgáltatás csapdájában találja magát. Egy csendőr hamisan vádolja, a bíró természetesen a hatóságnak hisz, az öregurat pedig börtönbe zárják. Mikor kijön, rá kell ébrednie: egészen más emberként kezelik őt, börtönviseltként. Mint valami bőrébe sütött bélyeg, úgy kíséri el ez a szó, egész életén át. Korábbi vevői elfordulnak tőle, ő maga pedig menthetetlenül lecsúszik, egészen a mélybe.

Colette szecessziós hatásokat tükröző elbeszélése egészen más világba kalauzol el bennünket. Vagy mégsem? Egy beteg, hosszú ideje ágyban fekvő és anyja kényeztetését élvező kisfiú sajátos álomvilágot épít magának, melyben a tárgyak mind anyagtalan játékok, melyben minden az ő csodaváró képzelete szerint történik. Amikor aztán felgyógyul, vége a mesevilágnak is, a kisfiú pedig rádöbben: ezentúl kénytelen a valóságos életben létezni.

Roger Martin du Gard írása lenyűgöző, ugyanakor mélységesen megrázó. Egy katonát ideiglenesen egy pék családjánál szállásolnak el. A katona egyszer csak azt veszi észre, homoszexuális vonzalmat érez a tizenhét éves péklegény iránt. Apró testi érintkezésekből meglátja, hogy a fiúnak sincs ellenére a dolog. Honoré, a segéd, azonban gyanúsnak találja a fickót, talán sejt is valamit. Egyszer aztán Yves és a katona lemennek a folyóhoz. A fiú vízbe fullad, Honoré gyilkosságra gyanakszik...

Valéry Larbaud hősér, Rose Lourdint is, valami különös vonzalom fűzi egy idősebb lányhoz, kinek neve szintén Rose. Elbűvöli a határozottsága, a belőle áradó életerő, arra vagyik, hogy akár csak egy szót is szóljon hozzá. Aztán egyszer csak megtudja: a nagy Rose már másik iskolába jár. Vajon miért?

Jules Superville novellája, A jászol szamara meg az ökre, Jézus születését mutatja be, az állatok szemszögéből. Az ökör a gondoskodó, a kisdedet óvja minden külső hatástól. A szamár okosabb, talán emiatt cinikusabb, sejti, hogy mi lesz az ökör sorsa.

Francois Mauriac remekművet alkotott a Claude című elbeszélésével. Claude-ot nem szentelik pappá a Hittudományi Akadémián, ezért hazamegy falujába, ahol gyakorlatilag új identitást kell keresnie. Próba elé állítja önmagát: vissza tud-e illeszkedni abba a paraszti társadalomba, ahonnét származik? A válasz sejthető...de nem AZ az igazi válasz. Mert mielőtt Claude egyáltalán megtalálná a megoldást, belép életébe a szerelem, méghozzá egy nálánál magasabb társadalmi osztályba tartozó hölgy iránt. Ez pedig összekavar mindent, az erdeti kérdés mellé újabb és újabb kérdéeket tesz fel Claude-nak.

Julien Green Christine-je sem kevésbé remekmű. Arról szól, hogy az Igazságot nem szabad titkolni, különösen egy kamaszkorú gyermek elől nem, mert akkor felébred a kíváncsiság, mely jóindulatúan is lerombolhat mindent. A novella tiltakozik a társadalomban még mindig jelen levő, a betegekkel kapcsolats álszemérmeskedés ellen.

Jean- Paul Sartre hőse kivégzésére vár, igazából azért, mert a spanyol polgárháborúban a baloldalon harcol. A bíráskodás gyors, egyszerű és igazságtalan. A novella voltaképpen a három halálraítélt utolsó éjszakáját írja el. Túl vannak már a halálfélelmen, túl vannak mindenen, már nem is igazi emberek, csak élőhalottak. Aztán meglepő fordulat történik. A főhős két cellatársát kivégzik, ám a harmadik halálraítéltnek még adnak egy esélyt: árulja el, hol rejtőzködik barátja, akkor életben hagyják. Ettől kezdve torkollik a történet tragédiába.

André Pieyre de Mandriargues nálunk jóformán teljesen ismeretlen, pedig aki ilyen, világirodalmi rangú novellát ír, mint Az erdész, annak nevét egész Európa kellene, hogy ismerje. Az erdész elgázol egy biciklis lányt, majd elsősegélyben részesíti. Közben persze nem tud ellenállni a testi vonzalomnak. A lány ezután elmeséli egy álmát, amely végül a valóságban is megtörténik.

Eugene Ionescu történetében a város minden lakója orrszarvúvá változik és szétrombol maga körül mindent, amit korábban épített. Kivéve az irói ént, mely végig megmarad embernek.

Végül, de nem utolsósorban, emeljük ki Albert Camus írását. A vendég című elbeszélés kietlen algériai tájakon játszódik, hőse egy falusi tanító, aki rendkívüli feladatot kap az élettől: egy csendőr törzsőrmester rábíz egy rabot, azzal, hogy vigye a közeli városba. A tanító ellenkezik, mondván, ez az egész nem az ő feladata. De a hazáért mindent meg kell tenni, ugyebár....

A Huszadik századi francia novellák fantasztikusan jó válogatás, minden irodalomkedvelőnek ajánlható.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »