Népesedési elméletek, újabb irányzatok

Hoóz István köszöntötte a tudományos ülés résztvevőit. Rámutatott, hogy a demográfia "interdiszciplináris tudomány", számtalan aspektusból vizsgálható. A konferencia előadói ebben a szellemben fogalmazták meg nézeteiket. Hoóz nyitó értekezése a népesedés biológiai aspektusát vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon igaz-e Spencer szociológiai elmélete, mely szerint a felsőbb osztályok szaporodási képessége alábbhagy, minél nagyobb tehát a felfele irányuló társadalmi mobilitás, annál kisebb egy populáció népszaporulata. Napjaink demográfiai történései megerősítik Spencer tételét ( nevezzünk inkább tapasztalatokon alapuló megérzésnek).

Vajda Ágnes annak jár utána, hogy a biológiai reguláció fázisai hogyan jelentkeznek ( jelentkeznek-e egyáltalán) az emberi szaporodásban. Vajda arra a következtetésre jut, hogy a normák szerepe határozza meg az egyén szaporodással kapcsolatos döntését. A dolgozatot ajánlom figyelmébbe mindenkinek, aki egyetemre jár. Érdemes magunkat átrágni rajta, mert élő példáját láthatjuk annak, milyen is az, mikor biológia, szociológia, közgazdaságtan, történelem, földrajz, egy tudós szellemi umnkájában találkozik.

Oroszi Sándor A munka ( népesség) szerepe a gazdasági növekedésben című műve úttörő jelentőségű. A Kádár- éra marxista tudományos élete hajlamos volt automatikusan elfogadni az amúgy közgazda Marx eléggé felszínes, sokszor a primitívségig merev népesedéspolitikai nézeteit. Oroszi nem tesz mást, mint rákérdez korábban megkérdőjelezhetetlen "alap"-igazságokra. Kiderül: minden bonyolultabb, mint azt hinnénk, mint azt hittük. Történelmi- politikai nézőpontból érdekes Horváth Gyula felszólalása is.( A polgári népesedési elméletek kritikája  és népességpolitikai nézetek a Szovjetunióban.) Kiderül, hová vezethet az, ha a népesedést a népesedésPOLITIKA túlságosan is közvetlenül igyekszik befolyásolni.

Andorka Rudolf (képünkön) hozzászólása a népesedésre vonatkozó újabb szociológiai elméleteket analizálja. Andorka elutasítja azt az elméletet, miszerint minden közösség automatikusan kényszert érezne önmaga reprodukálására. Az Ormánságban tapasztaltak megerősítik véleményét, mint ahogy Andorkának adnak igazat a kilencvenes és a kétezres évek történései is.

A npesedés közös ügyünk. Épp ezért minden értelmiséginek közösen kell a témával foglalkoznia, valamilyen szinten legalábbis. Aki még nem tette meg az első lépéseket ezirányban, kezdje ezzel a könyvvel. Már, ha meg tudja szerezni...

(Hoóz József- Káposztás Ferenc: Népesedési elméletek, újabb irányzatok. JPTE, Pécs, 1990.)