Montvai Attila: Fotográfia és kultúra

A Szerző a bevezetőben idézi Susan Sonntag szavait: "Ma minden avégből létezik, hogy fénykép váljék belőle."

Ha ebben az állításban akad is némi túlzás, azért kijelenthetjük: a huszadik század második fele, illetve a 21. századból eddig eltelt időszak a képi kultúráról szól. Ennek a képi kultúrának elemzésére vállalkozott Montvai, s vállalkozása sikeresnek bizonyult.

Alaptételként fogadja el a Szerző, hogy a fénykép nem a hétköznapi értelemben vett látványt reprodukálja, épp ellenkezőleg: feloldja a látványt saját kötöttségei alól. Miféle kötöttségek ezek? Van egy térbeli kötöttség, s van egy időbeli kötöttség. A látvány delokalizálódik, ennek következtében- különösen a sajtófotónak illetve a reklámoknak köszönhetően- kialakul az életminták uniformizálása. Nem a pszichológiai értelemben vett szerepünket játszuk az élet különböző területein, hanem cselekvési mintákat követünk, melyet többnyire képi kultúrából tanulunk.

Szerző szerint a fényképnek kétfajta "ideje" van: egy külső idő és egy belső idő. külső idő alatt azt érjük, hogy a képtárgy a képet készítő, illetve esetlegesen a képen látható személyek számára mindig jelenetként jelentkezik. Belső idő alatt pedig azt értjük, hogy a legtöbb fénykép "cselekménye" mindig elhelyezhető valamely idősíkban, múlt, jelen és jövő találkozik a fényképen.

Szó esik a könyvben a fénykép társadalmi beágyazottságáról is. Montvai szerint minden kultúrában más-más helye és szerepe akad a fényképezésnek. Az euro-amerikai kultúrában a fénykép sokszor ideál- közvetítő lett: ilyenek a politikusokról, filmsztárokról, popsztárokról készült képek.

De miért készít fényképeket a magánszemély? A Szerző szerint azért, mert egy idő elteltébel minden fényképezőben kialakul egyyfajta fényképezési kényszer, mely része az egyéniség tudatosításának, a másoktól való megkülönböztetésnek.

Bár lehet vitázni Montvai Attila egyes állításaival, a könyv kiválósága nem tagadható. Remek, a fotóesztétika teljes palettáját átfogó művet tarthat kezében az Olvasó.

( Kossuth, 1985.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »