Lászlóffy Aladár versei

Lászlóffy Aladár költészetének legnagyobb erénye az, hogy sikerült egyesítenie a tradícionálisan magyar poétikai hagyományokat a modern stílusirányzatokkal  és témákkal.

Verseinek első, talán legfontosabb  csoportja  a múlt értelmezésével  foglalkozik. A Nyugtalanító történelemóra c.versében a történelmi tudat fontosságáról ír a költő:" ...Valaha még felmondják majd nekem/ ugyanezt akarom hallani, ugyanezt...". A múlt híres alakjai, eseményei egyfajta szimbólummá válnak, személyükben képviselnek valamilyen sorsot,eszmét. Beethoven a költők sorsának jelképe, Bolyai az emberi tevékenységek határait feszegető ember ( " ...Valahol van határ: a tér,lehet, /tagad- ezért áll meg a test határain a sejt növése...). Berzsenyi a magány és a félelem rabságában élő modern embert, azaz mindannyiunkat, jelképez,  a reneszánsz korszak pedig a szentségtörés korszaka,mikor a modernné alakuló ember,iszonyú lelkismeret-furdalások közepette,átlépte a korábbi korlátokat, belekontárkodott az örök Igazságba.

Lászlóffy az emberiség sorsán is töpreng. Ambivalensen látja a jövendőt: hol félti az emberi szíveket a mindent felőrlő technikától, hol a szabadság századának jósolja a huszonegyediket. Az egyén -s talán itt érezhető leginkább a nyugatos hagyomány- mindig vergődő, vívódó lény, akit csak ellentétes szorongásai tartanak egyensúlyban. A költő nem az emberiség lelkiismerete,hanem egy a mindentől rettegő emberek közül.

Érdemes szólni a költő természetábrázolásáról. Lászlóffy folytatója is,tagadója is az Áprily-féle hagyománynak. Folytatója annyiban,hogy szívesen meríti képeit a Természetből, tagadója viszont azért,mert nincs idill,ám nincs szenvedés sem. A természeti jelenségek önmagukban szépek, nem kell hozzájuk emberi értékítélet. A kertről című vers felütése így hangzik: " S még megemlíteném,hogy / esőben fénylik a diófák bőre...". Szépség és könnyedség, a dolgok alakítása és a dolgok bölcstudomásul vétele: ez Lászlóffy Aladár maga.

No,meg a sokféle versforma. Van ebben a kötetben klasszikus, petőfis négysoros,kassákos avantgarde, prózavers, versciklus, minden. Gyönyörű esszenciája a huszadik századnak.
( Unikornis Kiadó,1993.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »