László Gyula: Őstörténetünk

A magyar őstörténet ( azaz népünk honfoglalás előtti történelme) talán a legbonyolultabb témakör történészek, régészek, nyelvészek és antropológusok számára. Mivel kevés az írásos adat, az elmúlt évszázadokban sok elképzelés született népünk és nyelvünk származásáról, eredetéről. László Gyula régészprofesszor könyve egyfajta bevezető a magyar őstörténet tanulmányozásába. 

László Gyula nem hisz az egyenesvonalú őstörténetben, szerinte nem jött még el az idő egy összefüggő munka megírásának. Ahogy írja: " ...ma inkább a több szálból összeszövődött- vagy ha fordítva nézzük: több irányba tekintő- őstörténet létében hiszek.". László Gyula szerint nincsenek végleges igazságok ezen a tudományterületen. Aki azt állítja,tudja az Igazságot, az egészen bizonyosan téved.

Miért is nehéz ennek a korszaknak, ennek a problémának a kutatása? Egészen a huszadik század közepéig úgy véltük, egyszerű családfa- módszerrel nagyjából körbe lehet írni egy nép eredetét. Azonkívül sok tudós azonosította a nép eredetét a nyelv eredetével. A Szerző rámutat, hogy mindkettő óriási hiba. A családfa- elméletet elavultnak tartja ( ellentétben tankönyveinkkel!). Azt írja: " Abban is kétkedünk már, hogy a magyarság ősidőktől fogva ugyanaz, csak különböző "hatások" érték, amelyek azonban lényegén nem változtattak.". Sok esetben ráadásul az embertan és nyelvtudomány ellentmond egymásnak: a finnugorisztika szerint az osztjákok ugor népnek számítanak, az embertan azonban ellentmond ennek.

A Szerző ezután tudományáganként veszi számba a problémákat, az ellentmondásos vagy éppen még feltárásra váró eredményeket. A nyelvészet esetében azt tartja legnagyobb problémának,hogy megpróbálták egy népcsoport eredetét egyetlen ősnyelvre visszavezetni. Ez azonban egy szűk területre vetített őshazát jelent, ami László Gyulaszerint lehetetlen, mert a Kr.e. többezer évvel ezelőtt élő,nomadizáló népcsoportok mindenképp nagyobb területet kell elfoglaljanak, ráadásul mindig több törzset olvasztottak magukba, ami kizárja a kis területen élő, egyetlen ősnyelvet beszélő népcsoport létezését. Igaz ez finnugorokra éppúgy, mint az indoeurópaiakra, kiknek őstörténete éppúgy "problémás", mint népünké.

A néprajz kapcsán  a Szerző  úgy véli, nem szabad feltétlenül a közös finnugorság bizonyítékának tekinteni az voguloknál és osztjákoknál fellelhető,magyar párhuzamokat is mutató hagyományt. A táltos sem azonos a sámánnal, pusztán a hasonló "szerek" teszik viselkedésüket hasonlóvá. A Szerző igen fontosnak tartja a történeti növény- és állattant, mely a könyv megjelenése idején még csak kevés kutatót foglalkoztatott, és eléggé gyerekcipőben járt.

De hol is volt a magyar őshaza? László Gyula szerint ez sem egyértelmű. A hagyományos finnugorisztikai elméletet,miszerint a magyarság csak vándorolt volna keletről nyugatra, az Urál hegységtől egész a Kárpát- medencéig, el kell vetni,vagy legalábbis árnyalni kell. Már az uráli korban kapcsolatba kerülhettünk más népekkel (későbbi irániakkal, későbbi törökökkel), ami heterogénná tette már az Uráltól elinduló népesség nyelvi-etnikai- antropológiai összetételét is. Keresni kell tehát egy finnugos őshazát, egy iránit, meg egy magyart. Ez utóbbi aligha lehet Baskíria, mert ott csak két magyar törzs gyér számú emlékeit találták meg, más nyom nincs is. Julianus barát expedíciója nem bizonyító erejű.

László Gyula nem utasítja el a finnugor elméletet, csak árnyalja azt. Kitart a néhány évvelkorábban általa megfogalmazott kettős honfoglalás elmélet, azaz amellett,hogy 670 táján nagyobb, magyar népesség érkezett a Kárpát- medencébe.Elutasítja viszont, hogy olyan kérdéseket, melyek nem egyértelműek, az iskolai tankönyvek eleve rendezettnek és problémamentesnek mutassanak be. Nem kerget délibábokat, meggyőzően cáfolja a magyarság múltját az Arvisurákban és egyéb ezoterikus forrásokban keresők tevékenységét. László Gyula könyve, bár eredetileg tanároknak szól,minden érdeklődő számára igencsak hasznos. Sokoldalú és nagyon- nagyon elgondolkodtató.
(Tankönyvkiadó, 1980.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »