Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban

A Boldogult úrfikomban című regény 1930-ban jelent meg. Alapkérdése: élhető-e az élet, van-e emberi élet a polgári életforma összeomlása, azaz az első világháború után? A regénynek nincs tizenkilencedik századi értelemben vett cselekménye. Csak jellemek vannak, boldogságukat-boldogtalanságukat nehézkedve magukkal vonszoló szereplők, akik nosztalgiával gondolnak vissza "boldogult úrfikorukra".

Vájsz, a terézvársi vendéglős, látszatra mindent megtesz, hogy eléggé vegyes körből kikerülő vendégeinek kedvére tegyen. Ám ő is tudja: a feladat megoldhatatlan. Mert azok az emberek, akik betérnek az ő éttermébe-kocsmájába, annyi sérelmet szereztek már, annyi álarcot öltenek védekezésül, hogy lehetetlen minden emberben megtalálni a valós Ént, a valós kívánságokat, a valódi Embert. A regény vége éppen az, hogy a derék vendéglős dobra veri a Bécs városához címzett vendéglőt. Vájszné ( Krúdy sohasem a németes helyesírást alkalmazza) nem a Petőfi által megregélt tipikus kocsmárosné: összetett jellemű, bújkáló, lemondó asszony ő, aki nagyon kezd belefáradni az örökös, sokszor monoton munkába.

Megfordulnak ebben a vendéglőben sokféle figurák. Az elnök ( így, kisbetűvel), aki adóhivatali felügyelő ebben a kerületben, megszokta, hogy kis-atyaistennek tekintik, épp ezért hangja nagy, tekintélye ( legalábbis látszólagos tekintélye) úgyszintén. A borbély nem tiszteli egyedül, majdnem ki is tör a verekedés, amit Vilma kisasszny, a Kassáról Pestre jött tanítónő örömmel várna, mert még sosem látott Pesten verekedést. A Kitartott figura is feltűnik, úrhatnám szokásai ( mindig más kontójára) a nevetségesség határát súrolják). Az Andrássy úti trafikos mindenkit ismer a városban ( legalábbis ő így tudja), a bajuszos hordár pedig minden helyet ismer a városban, és minden megbízást diszkréten teljesít. Az úri bohémek: egy "Esterházy", egy Herceg, akik valójában nem Esterházy és nem Herceg...szóval, itt van az egész Pest, kicsiben. Anekdoták és századfordulós konyhanémetség, táncok (keringő), rekedtes hangon énekelt szép dalok, mesék és mesés valóságok találkoznak itt a kocsmában, az élet sörszagú színpadán.

( Osiris, 2001.)