Kovács Zsuzsa (szerk.): Kínai konyha

E rendkívül hasznos kis könyv első oldalain a kínai konyha alapanyagairól olvashatunk. Megtudhatjuk,hogy Európában sherryt használnak rizsbor helyett, illetve, hogy a bambuszrügynek voltaképpen nincs is íze.

Merthogy Kínában a bambuszrügyet, mely nálunk egyfajta szimbólumává lett a kínai konyhának, csak a legvégén teszik az ételbe, mintegy fűszer gyanánt. Ennyit a közhelyekről.

Az igazi nyálcsorgás, persze, akkor következhet be, ha továbbolvassuk a könyvet, eljutván egészen az ételekig.  A csípős paradicsom-szójamártás már kellően előkészíti az ember gyomrocskáját a továbbiak befogadására, de nem semmi a dióleves vagy az édes mogyoróleves sem. Fantasztikus lehet, mármint az utóbbi, valami olyan, mintha mogyorókrémet olvasztanánk fel, én legalábbis ilyennek gondolom. Az édes-savanyú levest manapság már egyszerűbb kínai ételbárokban is felszolgálják, de ritkán találják el. Aki a könyv leírása szerint halad,az talál. Mert azt bizony úgy kell, és nem máshogy.

Mandarinmártás? Miért nem születtem Kínába? Rákleves, édes kukoricával? A tengeri herkentyűket európai módra már nem annyira kedvelem, mint mondjuk tíz éve, de így, kínai tálalásban bárki fogyaszthatja őket, egészségügyi kockázat nélkül. Ráadásul a kínaiak még ki is emelik a rák enyhén édes ízét.

Zöld tofumártás? Hát, igazság szerint, azt sem tudom, hol lehet lakhelyemen tofut kapni, nemhogy még főzzek is belőle. Élelmiszerkereskedők, hajrá, előre az egzotikum felé. De Kínában is van sertéspörkölt, gyömbéres- szójamártásos ízesítéssel. A legkirályabb étel szerintem a pecsenyekacsa mandulával.

Az ínycsiklandozás után elmondhatom, hogy nagyon jól szerkesztett, mindenki számáraérthető modern szakácskönyvet böngészhettem. Remek volt!

(Horizont Kiadó,é.n.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »