John Updike: Párok

A kisvárosi elit valahogy nem boldogul a világgal. A politika rossz ( pedig Kennedy elnökségének korszakában járunk, melynek nosztalgikus szemlélete sokszor felülkerekedik a józan történelmi megítélésen), a munka rossz, a házasság rossz, a gyereknevelés rossz, férinak lenni rossz, nőnek lenni sem túl boldogító. Akkor mi a jó ezen a kerek bolygón? Hát a SZEX!

Méghozzá minden mennyiségben, mindenkivel, mindenhogy. A legjobb barátunk feleségével, a legjobb barátnőnk férjével, ismeretlennel, féltékenységből, büszkeségből, beletörődésből, bosszúból, szívből érzelmesen és érzelemmentesen, fáradtan, energikusan. Ágyban, földön, bokorban, kézzel, szájjal, hiszen azért teremtetett a nagyvilág, és benne az Ember, hogy legyen hol szexelni.

Milyen filozofikus tud lenni egy ragacsos pina! Updike csodálatos, költői metaforákat gyárt mindehhez, úgyhogy irodalmat olvasunk itt, kérem, bár hozzá kell tenni, határosat a pornográfiával, Updike természetábrázolását, hosszú leírásait a nagy európai elődöktől tanulta, nagyon szép egyébként, csakhogy a vége mindig ugyanaz: a szex. Mindig ugyanoda Lyukadunk ki. Minden út a p...ba vezet....Épp ezért néha kissé öncélúvá válik a dolog, egy idő elteltével megunjuk a szaftos-naturalista bekezdéseket, meg a mindenféle ragacsokat, elkezdünk magunk is vágyakozni, hiszen mit nekünk 400 oldalas regény, a szépirodalom mellett azért más tényezők is játszanak itt szerepet. Lelkük egyedül a nőknek van, de az sem érdelemel különösebb figyelmet, mert minden lelkiismeret-furdalás, minden férfinak-kitárulkozás vége mindig ugyanaz: szex.

A leg-félanalfabétább szereplő színdarabot ír ( mi más lenne a téma....), érdekes nevük van a szereplőknek, alpáriságnak sem rossz, irodalomnak tökély. Arra is érdemes odafigyelni, hogy az egyik hölgy, aki betűknek látta a szőlő-kacsokat, miért nem talált soha F betűt. Az E-nél mindig leragadt.

A könyvet anno betiltották( Nyugaton!), ezen nem kell csodálkozni. Szerencsére nálunk nem tiltották be, úgyhogy el kell olvasni. Húúúú...