Hermann Hesse: Gyermeklélek. Klein és Wagner. Klingsor utolsó nyara

A svájci német író három kisregényének közös pszichológiai motívuma a szorongás. A modern embert félelmei gyermekkorától egészen haláláig elkísérik. 

A Gyermeklélek főhőse egy kisfiú. Polgári családban, polgári erkölcsök szerint nevelkedik, néha összevész barátaival,játszik, sportol,néha álmodozik,látszatra olyan,mint akármelyik hasonló korú gyermek. Csakhogy neki van egy úgynevezett alapszorongása: ez pedig az apja. Mi baj az apjával? Pont az a baj,hogy semmi. Túl tökéletes, túlságosan is példáképpé vált a fiú számára,mégpedig látszatra utolérhetetlen példaképpé. Amikor a srác ellop egy kis fügét az apja asztalfiókjából,kimondhatatlan lelkismeret-furdalása támad, nem meri elmondani apjának a történteket, bár meg van arról győződve, hogy apja mindent tud, és csak a beismerésre vár. Végül kiderül a csínytevés, a fiút bezárják a padlásszobába. De még ez sem maradéktalan büntetés: talál egy nem kifejezetten gyerekeknek szóló könyvet.

A Klein és Wagner című kisregény főhőse egy tisztviselő,Klein úr. Tipikus kispolgár,életét a józanság és a belénevelt erkölcsiség uralja. Ám egy napon váratlanul szakít mindennel, amiben addig élt. Sikkaszt a bankból, okiratot hamisít, ám ahhoz nem elég dörzsölt, hogy tettét fedezze. Így azután menekülnie kell. A vonaton új személyazonosságot vesz fel, s rádöbben: soha többé nem lehet már a régi, soha nem térhet vissza családjához, nem láthatja gyermekeit. Útközben eszébe jut egy régi história: még tisztviselőként dolgozott, mikor egy újsághírt olvastak kollégáival. Egy Wagner nevű bajor tanárember megmagyarázhatatlan okokból megölte családját. Mindenki fel volt háborodva. Klein kénytelen beismerni,hogy most ő sem különb, mint a gyilkos tanár: ő maga is csak egy menekülő bűnöző. Ám Wagner, a zeneszerző alakja is megfordul fejében. Klein egyszerre lesz Wagner, a gyilkos, és Wagner, a korlátokat áttörő zseni. Délre utazik,itt beleveti magát a szórakozásba, megismerkedik egy táncosnővel, egyéjszakás kapcsolatba keveredik egy fogadósnéval, szóval, falni kezdi az életet. Ám az igazi önmegvalósítást nem a teljes élet, hanem a Halál jelenti...

Klingsor híres festő, fiatal korában formabontó zseniként indult, mára már klasszicizálódott művésszé vált, de nem lett konformista. Egy nyáron Klingsor érezni kezde,hogy halálán van. Elhatározza: ez a nyár az élet teljességének jegyében fog telni. Találkozik barátaival, Luigival,a vándor festővel,aki még mindig afféle lázadó zseni,aztán régebbi ismerősökkel elutazik,bejárják a környező hegyeket, közben kenyeret esznek és bort isznak. Klingsor fest is, fokozatosan érlelődnek meg benne önéletrajzi képének apró motívumai. A művész önéletrajza végül megszületik, ám különös dolog történik a képpel.

Hesse szépíró és festő is volt, közel ötszáz elbeszélést írt, és kb. háromezer akvarellt festett. Ha életének görbéjét kellene megrajzolnunk, igencsak magas hullámhegyeket illetve-völgyeket találhatnánk a rajzon. Hesse szövege nagyon szép, filozofikus költői próza. Olyan ember alkotása, aki maga is nagyon sokat tudott az élet örömeiről, bánatairól. Meg a szorongásról is.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »