Günter Grass: A Hal

A huszadik századi európai próza egyik legnagyobb remeke. Mintegy összegzi mindazt, amit a korábbi prózairodalom az utókorra hátrahagyott. Maga a szöveg is mítosz. Egy kultúra alapjainak számbavétele.

A Hal örökéletű. Úszik a vízzel, mert a Víz is örök, mert az Ég is örök. A Hal rátalált az emberre. Történelmet akart adni neki, kihúzni ezt a különös, intelligens élőlényt a történelemnélküliség állapotából. Ki járt jól, ki járt rosszul- a tanulságok levonását Grass az Olvasóra bízza. Így van ez jól, így van rendjén.

Kétféle Idő létezik. Az egyik lassan csordogál, mint egy önmagával elégedett, ereje teljében lévő folyó, melynek még/már nincs feladata. A másikféle Idő folyton elénk áll, önvizsgálatra késztet, döntéseket szorít ki az Emberekből. Ezen döntések összessége maga a Történelem. Melyik Idő ér többet, melyik számít jobban? Mindkettő, de valójában egyik se.

Mert valójában csak az Ember számít, aki mindig,minden időben furcsa feladatokat teljesít, olyanokat, hogy a fia már nem is érti, miért kellett olyan feladatokat teljesíteni. Ki adta a parancsot? Grass magával húzza az Olvasót, együtt repülnek át téren és időn, őskoron és hajógyári sztrájkon, gótikus vezeklésen és racionális pusztító- józanságon.

Vannak a szavak. Mondatok lesznek. Nagy- hosszú mondatok vagy kicsiny-rövid mondatok. Vagy brechti stílusú songok, amelyeket eszébe ne jusson senkinek énekelni. A szöveg is olyan, mint a mítosz. Időtlen, időket összefoglaló. Ezeket a mítoszokat Grass teremtette meg. Felülemelkedett mindenki álmán. Átlépett minden határt, s ezzel gyönyörűséget szerzett.

Ehhez a regényhez bizony fel kell nőni. Lelkileg, mentálisan, mindenki mondja, ahogy jobban szereti. A Hal keményebb regény, mint az összes amerikai beat-irodalom együttvéve. Keményebb, mert örökéletű. Mint a Hal, aki senkinek nem tartozik magyarázattal.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »