Grendel Lajos: Éleslövészet
Széttöredezett világunkban, a poszt-posztmodern korban, csak széttöredezett történetek születhetnek. A Nagy Egészet már megalkották mások, az ab ovo létező struktúrákban rejlő lehetőségeket az ókori-középkori-újkori művészek már messze kihasználták. Egy modern írónak nincs más választása, mint a hagyomány újraértelmezése. Más korok íróinak sem volt más választásuk-legfeljebb kevésbé feltűnően éreztették ezt az Olvasóval.
Grendel Lajos könyve, az Éleslövészet, egyértelműen az összefoglalóan "posztmodern stílus"-nak nevezett alkotói eljárás jegyében fogant. Mégsem sorolhatjuk ezt a regényt a forradalmian új és újat akaró irodalmi alkotások közé. Grendel műve pont azért kiemelkedő színvonalú, mert- elképesztően természetes. Meegvalósult a művészet klasszikus eszménye: az Alkotó igazi párbeszédet folytat az Olvasóval. Közben pediglen "leszámol". Azaz: elszámol.
Az első fejezet ( azaz: Első leszámolás- már a cím is sokatmondó) magáról a történelemről szól. Arról, hogy a hétköznapi ember hogyan boldogul a koraújkor ( azaz: a MA-vonható efféle párhuzam?) vallási elvakutlsága közepette. Itt véres leszámolások zajlanak, templomot rombolnak( vallásháború- a szlovákiai magyarság harca a túlélésért: vonható ilyen párhuzam?)ártatlan lányokat ölnek-gyaláznak, a Tömeg, mint az események szereplője is, megjelenik, a maga aljasságával, vonakodásával, felemás és folyton változó, konrollálhatatlan reakcióival. Hogy ezt a történelmet az Olvasó melyik korra vonatkoztatja, szimbolikusan értelmezi-e, vagy pedig önmagában is elegendő művészi élménynek tartja, azt Grendel rábízza az Olvasóra. Bölcs döntés, nem az egyetlen ebben a könyvben.
A következő "leszámolás" a Ma emberének nyomorúságáról, nyomorúságairól szól. Anyagi- egzisztenciális bizonytalanyság, közösségek látszat-létezése, intrikák mindenütt, a Művész, mint szubjektum, teljes társadalmi lebegése, magány mindenütt. Mindezt epizódszerűen ábrázolja Grendel, nincs összefüggő történet. Ez a bemutatás alkalmas arra is, hogy humoros-ironikus oldalát mutassa meg az ábrázolt Mának. Az Olvasó igen jól szórakozik a lakásában állítólag szellemeket látó öreg hölgy tréfáján, a régészeti ásatás miatt a poros kisvárosba érkező tudósok( értelmiség és nem-értelmiség egyre távolodik korunkban) és a meglepett helyi lakosság furcsa, gyanakvással teli mondatain.
Megkerülhetetlen, hogy szóljunk a szlovák- magyar viszony ábrázolásáról. Grendel nem történelmi traumaként vagy kényszerűségként, inkább sors-szerűségként mutatja be ezt az együttélést. A lakosság, a nyelvek, a szokások, a nevek, mind- mind keverednek, és teremtenek valami furcsán magasabbrendűt, érdekeset. Méghozzá nagyon érdekeset.
Grendel Lajos könyve az 1990-es évek egyik legjobb magyar prózai alkotása. Bölcsesség sugárzik lapjaiból. Bölcsesség, ebben az egyre ostobábbá váló korban.
(Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1998.)
Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »