Esterházy Péter: Semmi művészet

Ennek a regénynek nincs lineárisan vezetett " története", cselekménye. Itt történeteK íródnak, egymásba fonódó és egymást elkerülő, olykor nagy ívű, olykor morzsányi epizódok. 

A Szerző (vagy a Szöveg?) célja az, hogy megismertesse az Olvasót két emberrel: Anyával és Fiával, mindeközben pedig megrajzolja azt a milliőt, melyben ez a két, világban vergődő ember élni kényszerült. Célokat és meneküléseket látunk itt, no meg sok humort, kissé régiesen: társadalmi szatírát, hírességeket és névteleneket. Sírást és nevetést.

Milyen is ez az Édesanya? Esterházy egy különcségekbe menekülő nőt rajzol meg nekünk, egy Anyát, aki imádja a futballt, nem fogja vissza magát szurkoláskor, s akinek minden vágya, hogy legyen egy focista fia. Egy olyan Anyát, kinek férjét ávósok verték meg,  egyszerűen csak  azért ,mert Esterházy  a vezetékneve, aki épphogy csak megúszta a kitelepítést, szóval: nem tartozott a kommunista rendszer nyertesei közé. A Gyermeket persze kevésbé zavarta a kor, inkább futballozott, menekült ő is a maga világába, csakúgy, mint a Mama.

A mű történelemábrázolására valamiféle furcsa megbocsátás a jellemző. Esterházy igyekszik megérteni a megérthetetlent, igyekszik felfogni,miért is ütött a rendőr,  a  verőlegény,  de  nem fér kétség  ahhoz: a Szerző nem felmenteni akar, csak megérteni.

A műben nagyon-nagyon fontos szerepet játszik a foci. Úgy is, mint a gyermek játéka, úgy is, mint a kor ünnepelt hőseivel való kapcsolattartás eszköze.A kölyökcsapat szinte teljesen befedi a Gyermek életét, ám hamar kiderül, hogy Péterből nem lesz igazi focista. Az Anya megismerkedik az Aranycsapat néhány tagjával. Puskás Ferenc intézi el, hogy ne telepítsék ki a családot, Puskás az, aki úgy beszél Farkas Mihállyal, a Rákosi- korszak rettegett hadügyminiszterével,mintha haverok volnának. Esterházy elítéli az 1954-es svájci labdarúgó VB-n szerzett ezüstérem fölötti nemzeti romantikus síránkozást.

Az Esterházy- féle "modern szövegek" is jelen vannak a műben,szinte észrevétlenül lopóznak be a kis történetekbe, szóval, aki a posztmodernt akarja olvasni, az sem fog csalódni, akinek ízléséhez pedig a hagyományosabb regényszerkesztés áll közel,az is izgalmas olvasmányt vesz kezébe.
( Magvető, 2008.)

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »