Emily Bronte: Üvöltő szelek

Nagyon kevés regény váltott még ki oly elsöprő hatást saját korában, mint az Üvoltő szelek. A 19.század egyik legsikeresebb prózai alkotása mára már a magyar iskolákban is ajánlott olvasmánnyá vált.

Nincs módunk arra, hogy ekkora terjedelemben a mű egészét elemezzük. Inkább csak néhány mozzanatra térnék ki.

A TÁJ
Mára a világirodalom egyik közhelyévé vált, hogy Bronte a "lápvidék írója". nos, ennél azért árnyaltabb a kép. Mert többféle táj, többféle természeti közeg is előfordul az Üvöltő szelekben. A domb a tisztaság, az erkölcsösség, a polgáriasság. A lápvidék árasztja magából a mérget, a dühöt, felerősíti az emberi gyarlóságokat. A láp a Gonoszság szülőhazája, ahonnan nem árad más, csak mérgező gázok halmaza.
AZ ELBESZÉLÉS
Ami az elbeszélés módját illeti, az Üvöltő szelek igazán modern, korát messze megelőző regény. Több elbeszélővel, s a nagy elbeszélésen belül számtalan apró történettel, számtalan idő- és térbeli síkkal találkozunk a regényben. Túl merész lenne azt állítani, hogy utat nyit a könyv a 20.századi irodalomhoz, de azért van valami ebben az állításban.

A PSZICHOLOGIZÁLÁS
Hethcliff és Linton: az emberi természet két végpontja. Az egyik a Rossz, másik az abszolút Jó. Ebben a 19.századi világban egyik sem tud érvényesülni, nem boldog. Azonkívül fejlődő jellemek ezek, melyekre a szociális környezet igen erősen kihat. A regény  tehát tagadja azt a romantika korában elterjedt álláspontot, miszerint a végletes regényhősök már ab ovo "készen állnak".

Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akik kedvelik a rémtörténeti elemeket is magában foglaló lélektani regényt.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »