Dsida Jenő versei ( Sziget verseskönyvek, 2007.)
" Pedig be szép a könnyű, halk beszéd"- írja a Költő. Dsida mindig is azért küzdött, hogy önmagával és verseivel ezt a vergiliusian könnyed beszédet közvetítse. De ez sohasem adatott meg neki.
Nehéz életű, önmagával folyton vívódó lélek volt Dsida Jenő. Nem véleltlen, hogy költészetének vissza- visszatérő témája a létösszegzés, a lét céljának valamiféle meghatározása. S állandó útkeresése sokszor a halálvágy direkt megfogalmazásához vezet. " Pihenj le békén,/sorsodat tedd irgalmasabb kezekbe..." ( Légy már legenda). Több versében is olvashatjuk,mily szorongással töltötte el Dsida szívét a közelgő harmincadik születésnap, melyet egyfajta választóvonalnak érzett, ifjúkor és felnőttkor közti kemény mezsgyének.
A szavak! Erdélyi költőként Dsida Jenőnek érzékennyé kellett válnia saját nyelvére, kutatnia az abban rejlő lehetőségeket. Ám valószínűleg fiatalkori versében találta meg a megoldást, ahol is azt írta: " Túl minden jelzőn és rendeltetésen/meglapul a dolgok lelke..." ( Túl a formán). Dsida soha nem esett bele az "édes drága anyanyelv" öncélú kultuszának oly sok alkotót magába temető csapdájába, hanem Igazságot keresett, poétikát, mondanivalót és önkifejezést. Dsida nem politikus költő,mindazonáltal érzékeny a közélet rezdüléseire. Bútorok című,Kassákot és József Attilát egyaránt idéző "dramatikus" versében elkeseredetten tiltakozik a munkanélküliek nyomora ellen. A második világháború közeledtével menedéket keresett: " vértengertől mely sziget édenébe/ rejtsük a bölcsőt?" ( Kettétört óda a szerelemhez). De soha nem tartozott és nem is sorolható semmilyen politikai sőt, semmilyen irodalmi irányzathoz sem.
Dsida Jenő verseinek nincs homogén "lírai hangulata". Itt nincs boldogság és nincs boldogtalanság: egyszerre, elválaszthatatlanul létezik a kettő. Mint ahogy mindennapi életünk sem tagolható egyértelműen csak pozitív és csak negatív fejezetekre. Dsida életét betegség kísérte, amelybe bele is halt. De életműve, mely túlmutatott kora erdélyi magyar irodalmán, máig hat, máig elkísér.
Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »
Légy Te is jó! Ha szívesen írnál cikkeket...
Ha szeretnél Te is Jó cikket írni, küldj e-mailt a kultura@jovagyok.hu e-mail címre