Csorba László: Garibaldi

Csorba László könyve részletesen foglalkozik az ifjú Garibaldi szellemi-lelki fejlődésével. A középosztálybeli családban élő Garibaldi élete már huszonévesen három dolog körül forgott: a tenger volt tanítómestere, Krisztus volt számára a legnagyobb forradalmár, a végső cél pedig Itália egyesítése. Szerző meggyőzően bizonyítja, hogy Garibaldi számára vallásosság és forradalmiság összekapcsolása őszinte, belső érzésből fakadt, nem pedig a politikai előrejutás eszköze volt. Garibaldi célja már a kezdetektől egy ügy, az olasz egység megvalósítása.

Garibaldi kalandos életet élt, megfordult a világ minden pontján. Egész Itáliát bejárta, dolgozott Latin- Amerikában (Argentína, Uruguay), majd Franciaország következett, ismét Itália, Gibraltár, Afrika, majd visszatérés Itáliába. Garibaldi jól ismerte egész Európát is, levelezett, szervezett, igazi katonaként, igazi forradalmárként. Egész pályafutása során jó kapcsolatban állt a magyar emigrációval, még akkor is igaz ez, ha Kossuthtal olykor akadtak nézeteltéréseik. Ez a globalitás, mely párosul magyar vonatkozásokkal, a hazai Olvasó számára eleve érdekessé teszi Garibaldi életét. Ezt az elvárt érdekességet, izgalmat megkapja e könyvtől a szerencsés Olvasó.

Sarkalatos pont Garibaldi életében a "politikus vagy katona?" ősrégi kérdésköre. Csorba szerint Garibaldi elsősorban katona volt, nem politikus. Messze állt például Cavourtól, amit a Szerző meggyőzően bizonyít. Ugyanakkor számtalan mozzanat utal arra, hogy az "utolsó forradalmár"-nak igenis volt politikai érzéke, csak másképp tekintette a politika értelmét, mint korának liberális vagy konzervatív, polgári vagy egyházi politikusai. Garibaldi politizálását nem lehet a 19.századra általában érvényes skatulyák valamelyikébe helyezni.

Aki kezébe veszi e könyvet, elmélyült és izgalmas életrajzot olvashat. Nemcsak egy neves történelmi személyiség portréja tárul fel, hanem egy egész korszak kel életre. Egy olyan kor, melyben még volt helye forradalmiságnak és magasztos eszméknek.