Steven Spielberg: München

Az 1972-ben rendezett müncheni olimpián a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista szervezet izraeli sportolókat ejtett túszul, és ölt meg. Ezzel kezdetét vette a nemzetközi terrorizmus.

Spielberg politikailag igencsak kényes témához nyúlt. Remekül megoldotta. Nem feszegeti általánosságban a közel-keleti problémát, nem csinál agitprop-filmet, hanem azt teszi, amit egy filmrendező egyedül tehet: emberi sorsokon keresztül ábrázol történelmi esemény-sorozatot. A film ott kezdődik, ahol München végződött. A MOSZAD, az izraeli titkosszolgálat vezetői elhatározzák: megbosszulják a sportolók halálát. Létrehoznak egy különítményt, melynek feladata: megbosszulni az olimpián történteket, egyenként megölni azokat a terroristákat, akik részt vettek a merényletben.

Az első kérdés, ami a nézőben felvetődik: jogos-e a bosszú? Spielberg egyértelműen igennel válaszol a kérdésre. A München című filmben a bosszú kvázi a nemzeti önvédelem részeként jelenik meg. A szereplők, a különítmény tagjai, belső parancsra cselekszenek, s bár nem élnek rossz színvalon, szó sem lehet arról, hogy zsoldosoknak tekinthessük őket. Erkölcsileg hivatva érzik magukat arra( méghozzá joggal), hogy véghezvigyék tervüket.

Ez az a korszak, mikor a PFSZ még kizárólag a terror eszközével politizál, gyakran összeszűrve a levet európai terrorista csoportokkal. Arafat még Izrael számára első számú közellenség, az a,erikai titkosszolgálat, a CIA pedig támogatja a MOSZAD-ot, egészen addig, míg amerikai érdekek nem sérülnek. Nyolc városban hajtják végre bosszúhadjáratukat a különítmény tagjai, a nemzetközi terrorizmus tehát nem 2001-ben keletkezett, hanem jóval korábban.

Háború és béke ellentéte igencsak pregnánsan mutatkozik meg a filmben. Európában békére alapozott jóléti társadalom virágzik, míg a közel-keletiek folyton- folyvást háborús feszültségben élnek. Amikor a főszereplő a bárban ücsörög, megfáradva és félve, valami furcsa irigység tükröződik a szemében.

Ezzel rá is térhetünk egy igen fontos filmes szakmai kérdésre: mi ennek a filmnek a műfaja? Történelmi dráma? Semmiképp sem, ahhoz túl militáns, túl sok benne az erőszak. Akciófilm? Szintén nemmel válaszolhatunk, mert  nem a merényleteken van a hangsúly, hanem a történelmen és az embereken. Nem illeszthető semmiféle műfaji skatulyába a film, hacsak nem hozunk létre egy új skatulyát: spielbergi film.

A szereplőket hónapokig válogatták, ám a főszereplőhöz, Avnerhez ( Eric Bana) a rendező ragaszkodott. Nem feltétlenül volt jó ötlet. Azt gondolom, ennek a filmnek egyetlen gyenge pontja van, mégpedig Bana alakítása. Nem hiteles, nem tudom őt elképzelni egy különítmény vezetőjeként. A többi alak viszont telitalálat. történetietlennek tartom Golda Meir ábrázolását: Speilberg őt egy introrvertált, a miniszterelnöki szerepre nem igazán felkészült asszonyként mutatja be. Rosszul.

Kisebb hibái ellenére a München ragyogó film, szervesen illeszkedik a spielbergi életműbe, s bár korhatáros (+16), azt gondolom, középiskolás kortól már bárki nézheti.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »