Miért bomlott fel Csehszlovákia?

Az első világháború után új állam született Európában: Csehszlovákia. Az új köztársaság közel hetvenöt évet élt, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

1918-ig Csehország Habsburg uralom alatt állt, s a birodalom legfejlettebb, legjobban iparosodott területe volt. A 19.században csaknem 55 %-al nőtt lakossága, nehézipara pedig világhírűvé vált. Ám a gazdasági fejlettséggel nem járt együtt politikai önállóság: a cseh elitnek nem sikerült elérnie, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia trialista, azaz háromközpontú állam legyen. Szlovákia Magyarország része volt, lakossága nagy része paraszti sorban élt, de a Felvidék fejlett városaiban megszületett az a szlovák értelmiség, amely már követelte a nemzeti függetlenséget. A magyar politikai elit,mi tagadás, nem a leghelyesebb módon reagált e törekvésekre: felnagyították az úgynevezett pánszláv veszélyt, ezzel igyekeztek jogi és erkölcsi alapot teremteni a szlovák kultúra visszaszorításához.

Szinte törvényszerű volt, hogy a világháború zavarosában halászva a  cseh és a  szlovák nép  meglátta  a lehetőséget  arra, hogy megteremtse  álmát, az önálló és független országot. Csehszlovákia  jogilag két  egyenrangú terület demokratikus szövetsége volt. De a valóságban is ez volt a helyzet?

Azt gondolom, nem. Csehország, a maga jóval fejlettebb gazdaságával, törvényszerűen fölébe kerekedett Szlovákiának, ám a különbség az idő előrehaladtával egyre csökkent. A történészek a térség legdemokratikusabb államának tartják a két világháború közötti Csehszlovákiát, ehhez hozzá kell tennünk: a nemzeti kisebbségeket éppenúgy, bár nem olyan erőszakos eszközökkel nyomták el, mint a többi utódállamban.

A második világháború után kiéleződtek az országon belüli feszültségek. Az igazságtalan Benes- dekrétumokat nagy nemzetközi felháborodás kísérte, eredménytelenül. A szovjetek féltek, hogy a cseh elit túlságosan nyugatorientálttá válik, ezért a politikai irányításban felülreprezentálták a szlovákokat, emiatt a csehek néztek ferde szemmel a mindenkori vezetésre. 1969-ben, Dubcek és a reformszocializmus bukása után Csehszlovákia föderatív állam lett, de az ellentéteket ez sem oldotta fel. Szlovák területeken egyre inkább jelentős erővé váltak a nemzeti kisebbségek, elsősorban a magyarok.

A hidegháború korának vége felé egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét ország közvéleménye a függetlenséget akarja. Csehország vezetése úgy vélte, nagyobb esélyekkel indul az EU felé önállóan, Szlovákia pedig végre igazán önálló nemzetté akart válni, megjelent az egészséges meg az egészségtelen nacionalizmus is. 1992.július 17-én megtörtént a nagy szakítás. Létrejött Csehország és létrejött Szlovákia.

És kevesen sírták vissza a régi időket.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »