Agatha Christie: Temetni veszélyes

A Királynő nem a legjobb,legirodalmibb művét alkotta ezzel. Csak az egyik legérdekesebbet,legizgalmasabbat. Mesteri krimit,sok vérrel.

Temetésre gyűlik össze a család. A régen saját utakon járó gyerekek, nagynénik hosszú évek után most látják egymást újból. Minden a megszokott halotti torok hangulatát idézi,egészen addig, míg Cora néni, a család különce, azt nem mondja: " - Hiszen meggyilkolták, nem?"

De meggyilkoltak egyáltalán bárkit is? Hiszen Cora néni,aki mellesleg amatőr festő és műgyűjtő, mindig olyan furcsán viselkedett, furcsa,sokszor sületlen dolgokat mondott. Lehet,hogy most is elragadta gyermeteg fantáziája? Mindenki kételkedik a nagynéni állításaiban,egészen addig,míg pár nap múlva holtan nem találják őt magát is. Vérbe fagyva fekszik saját ágyában. A házvezetőnő szerint két apáca járt náluk a napokban...

Hercule Poirot élete legnehezebb nyomozása előtt áll. A bizonyítékok elvesztek, csak a tanúk szava marad minden,amiből ki lehet indulni. Poirot abban reménykedik, hogy a gyilkos elszólja magát. Számítása kissé túlságosan jól válik be: kiderül, hogy minden szereplőnek van kisebb- nagyobb titkolnivalója. A krimi mesteri meseszövésében, a látszatra érdektelen sorok között is,  ott lapulnak az Igazság kisebb- nagyobb építőkövei. Csak észre kell venni őket, türelemmel, úgy, ahogy Poirot teszi.

Nem vagyok az a fajta,aki különösebben ambicionálja azt, hogy menet közben,  az olvasás  folyamatát mintegy megszakítva, megoldjon egy krimit. De ez a rejtély nem hagyott nyugodni. Szerencsére eléggé kitartó vagyok, nem lapoztam az utolsó oldalra. Megérte várni.

Kíváncsi vagy, mások mit gondolnak róla? »
Megvan a saját véleményed? »